Nézve a népszerű blogokat, szinte már mindegyik foglalkozott az Artisjus aktuális ámokfutásával, miszerint matricás lesz a pendrájv. De valljuk be, azért van benne jó dolog is. Az eljárás fellendíti az internetes kereskedelmet, és az emberek végre testközelből tapasztalhatják meg az unio egyik alapelvét a termékek és szolgáltatások szabad áramlásáról. Azért az elgondolkodtató, hogy a nagy tételben letöltők eddig is szlovákiából szerezték be a nyersanyagot, mégis 12 milliárd körüli összeget harácsol össze az artisjus. Hihetetlen pénzek mennek ki az országból úgy, hogy közben fentartunk egy, a feladatát ellátni képtelen szervezetet. Az egész felvet bennem néhány kérdést:

• A termék költségének melyik részére rakódik rá ez a díj? Mert ugye a nettó fogyasztói árra már csak adók szoktak rárakódni. Az pedig az APEH kiváltsága. A nettó árba pedig milyen alapon szól bele bárki? És akkor az a fogyasztónak nem csak a matricadíj utáni többletet kell megfizetni, de még az arra számított adót is!
• Mi történik akkor, ha a kereskedő matrica nélküli terméket forgalmaz?
• Mit vásárol a fogyasztó? Milyen előnye származik a vásárlónak a díj megfizetése után?

Tegyük fel, hogy jogos a matricadíj. Ezek szerint azért van rá szükség, mert a jogdíjköteles művek alkotói így kapják meg a járandóságukat. Mennyire arányos az elosztás? A külföldi előadók is részesülnek a díjakbol? Mert bizonyítható, hogy a díjköteles médiákon nem csak magyar szerzők felvételei vannak. A zenészek véletlenül nem a kiadóikkal állnak szerződésben a jogdíjakat illetően? Vajon az Artisjus mennyit fizet a kiadóknak? És a kiadókat miért nem zavarja, hogy valakik beleköpnek a bizniszükbe?

Az alábbi idézet az Artisjus honlapjáról való:

Miért kell fizetni az "üres" CD-k, DVD-k után szerzői jogdíjat?

A magáncélú másolatkészítést a szerzői jogi törvény viszonylag széles körben lehetővé teszi. Ez azonban csak úgy lehetséges, ha azoknak a műveknek az alkotói, jogosultjai, amelyek a törvény alapján így másolhatóak, legalább részbeni kártalanításban részesülnek. A jog nem akarja a magánszemélyeket a másolatkészítések miatt folyamatosan ellenőrizni, ezért azokat kötelezi átalány jellegű fizetésre, akik olyan hordozókat gyártanak, forgalmaznak, amelyek lehetővé teszik a magáncélú másolatkészítést.

 

Egy kis szövegértési problémám van. Az adathordozók nem teszik lehetővé a másolat készítését, csak a másolat tárolását! Sem CD-vel, sem pendrájvval nem lehet másolatot készíteni. Ahhoz számítógép és egy program szükséges. Ez csak egy kis kitérő volt.

Azt hiszem a fő probléma nem magával az Artisjussal van, hanem magával a szerzői jogi biznisszel. És most nem csak a zenére gondolok, hanem a filmekre és a szoftverekre is. Az a gond, hogy leragadtak egy szinten és onnan nem képesek túllépni. Rendgeteg pénzt elköltenek arra, hogy bírságoljanak, korlátozzanak, és megpróbálják fenntartani azt a rendszert, amit valamikor régen jónak gondoltak. Csak azóta eltelt néhány év és gyökeresen megváltoztak a fogyasztói szokások! A tartalmak beszerzése áttevődött az internetre. Még van néhány mókus, akik azt mondják, hogy ők azzal támogatják a zenekarokat, hogy megveszik a lemezüket. Pedig támogathatnák őket úgy is, hogy letöltik a netről. Ha a sok pénzt nem a korlátozásra költenék, hanem arra, hogy megteremtsék a legális letöltések feltételeit. Ez pedig még nem történt meg. Pedig már 2009 van! Lehet korlátozni, meg tiltani a p2p hálózatokat, de ha megfelelően szabályoznák, akár átalány díjas letöltési rendszerrel, akkor hatalmas bevétele lehetne minden szerzői jogdíjra jogosult szerplőnek. Én személy szerint hajlandó lennék fizetni akár az internet szolgáltatónak is havi 500-1000 Ft-ot azért, hogy ezzel legalizáljuk a letöltött tartalmakat. Éves szinten ez többet hozna a konyhára, mint az adathordozókra rakott matricadíj. És akkor az is mindegy lenne, hogy az emberfia honnan szerzi be az adathordozókat.

Vannak még ebben az országban reformra szoruló területek.