Vajon mitől érzik úgy az emberek, hogy bármit is ünnepelni kell. És milyen magatartás formát alkalmaznak akkor, amikor ünnepelnek, kezdve egy születésnapi összejöveteltől egészen mondjuk egy állami ünnepig.

Mária blogján volt egy hozzászólás, miszerint:

"Az ünnep attól ünnep, hogy azokkal vagyunk együtt, akikkel ezt szívesen tesszük.

Ha azokkal vagyunk együtt egy jeles napon, akikkel nem szívesen vagyunk együtt, de mégis megtesszük, hogy ne mondjanak ránk rosszat, az nem ünneplés, hanem képmutatás.

És ez igaz szerintem mind a szűkebb vagy tágabb családi körben tartott, mind pedig az állami ünnepekre."

Van valami az első mondatban. A privát eseményekre például teljes mértékben igaz. Sőt, még regionális szinten is működik a dolog, pl egy falunapon, vagy városnapon. De mi van az országos szintű ünnepléssel? Miért nem tudunk együtt ünnepelni? Miért van az, hogy manapság az egyébként szép ünnepeinket rendre beárnyékolja valami? Nem kell mindenből tüntetést csinálni. egint csak lehetne idézni az első mondatot. Ha valakinek nem szimpatikusak az ország vezetői, akkor nem kell odamenni, ahol ők ünnepelnek. Ha úgy gondolják, hogy a saját elvi álláspontjuknak nem felel meg valami, akkor kell szervezni egy másik ünnepséget. Vagy ha ez nem megy, akkor alázatot kellene gyakorolni.

Nagyon sokan évek óta nem járnak ünnepelni, mert van egy olyan mag, akikkel az ember nem akar együtt lenni. Függetlenül attól, hogy ki szervezi, vagy kik irányítják az országot. Az ünnep akkor is itt marad, ha azok, akik ellenszenvesek, már nem lesznek itt. Az ünnep rólunk szól, akik ezt az országot élik, illetve őseinkről, akik ilyenné tették. Meg kell tanulni az emlékek előtt tisztelegni!