Naponta járok át a felújítás ideje alatt is villamossal a Margit hídon. Figyelem a hídon közlekedőket és észrevettem, hogy a közlekedők viselkedése tükrözi a magyar lakósság viselkedési formáit. Az alábbi csoportok fedezhetők fel.

Tömegközlekedésen utazók: Próbálnak alkalmazkodni a helyzethez, kihasználni azt, hogy viszonylag gyorsan át lehet jutni a két part között. Ők jelenítik meg a többséget, akik mindig sietnek, hajtanak valamit. De csak sodródnak a tömeggel.

Taxisok: A kiváltságosok (politikusok). Bár társadalmi hasznuk nem sok van, fontosnak képzelik magukat és ezért természetesen járnak nekik olyan dolgok, amik a többségnek nem.

Gyalogosok: Az egészséges életmód hívei. Nem zavarja őket a por, a szmog, vagy építkezés. Bájosan mosolyognak az elsuhanó villamosra, mert tudják, hogy a rohanás nem vezet sehova és egyébként is igyekeznek mindenben megtalálni a szépet.

Bringások: Nem értik, hogy miért korlátozzák őket. Bár a szabályok adottak voltak mindig is, de a hatóságok szemet húnytak a szabálytalanságok felett. Persze amikor megtörténik a baj, akkor fel vannak háborodva, hogy szigorodik az ellenőrzés és amikor csak lehet újra meghágják a szabályokat. Képtelenek alkalmazkodni az adott helyzethez és nem értik, hogy miért nem a többiek veszik át az ő tempójukat. 

Munkások: Ők egyszerűen csak tennék a dolgukat. Ha hagynák. Mert persze a mozgásterük le van szűkítve, hogy ne álljon meg az élet, viszont így elég lassan halad az újjáépítés. A köz szolgái, akiknek egyszerre kell megfelelni a társadalom elvárásainak és a munkát szervezők elképzeléseinek. Az eredmény persze az, hogy a munka lassan halad, néha meg-meg áll. Látni lézengő munkásokat, de azért a felszín alatt vannak, akik rendesen végzik a munkájukat.
 

A fenti kategóriákkal való azonosulás csak a véletlen műve!