Sokan sokféle elméletet kidolgoztak már arra, hogy mi volt a válság kiváltó oka.  Nekem is van egy elméletem. Nem is annyira bonyolult. Úgy gondolom, hogy a válság kialakulásában óriási szerepe volt a marketingeseknek. Most lehet, hogy sokan hülyének néznek, de gondoljunk csak bele. A marketinges kitalálta, hogy rávesz minket arra, hogy fogyasszunk. Ezzel önmagában nincs gond, hiszen az egy természetes dolog, hogy ha megjelenek egy termékkel a piacon, akkor felhívom azoknak a figyelmét, akik erre vágynak, hogy íme tessék, itt van számodra a tökéletes termék. A fő gond ott van, amikor azt akarják megmondani, hogy nekünk mi a jó. Tehát nem igényeket elégítenek ki, hanem igényeket generálnak. Ennek pedig az lesz a következménye, hogy olyanokat fogunk vásárolni, amire egyébként nincs igazán szükségünk. Gondolt valaki arra valaha, hogy milyen jó lenne, ha a mobiltelefonjával lehetne fényképezni? Ennyi erővel azt is kitalálhatták volna, hogy lehessen vele tv távirányítani. Persze amikor már volt benne, akkor mindenki rohant, hogy megszerezze álmai készülékét. Ez persze arra ösztönözte a gyártót, hogy fejlesszen, amihez pénz kellett, természetesen hitelből. Az egységsugarú vásárló pedig eljutott arra a szintre, hogy hitelből vette meg az általa nagyra becsült terméket. Ez a jelenség gyakorlatilag az összes iparágban végbement.

Mennyivel egyszerűbb lakópark néven eladni a panelfílinget, mint mondjuk közlekedést fejleszteni és kiterjeszteni a nagyvárosok mentén az agglomerációt. Persze ha a polgár fogyaszt, akkor az jó az államnak is, hiszen növekszik a GDP és nőnek az adóbevételek.

Meg kellene tanulnunk a mondás szerint élni: Addig nyújtózkodjunk, ameddig a takarónk ér!