Egy újabb tanév végéhez érkeztünk, és ez sokaknak egy korszak lezárását jelenti. Mégpedig a tanulás korszakának lezárását. Legalábbis remélem. Mondom ezt magam ellen beszélve, mert egy felsőoktatási intézményben oktatva nem kellene ennyire ellenezni a továbbtanulást. Ami kiverte a biztosítékot, az az, hogy elérkezett a szorgalmi időszak vége a főiskolán (bár BSc - MSc rendszerű képzésben nincs olyan, hogy főiskola, vagy egyetem) és ezzel együtt a ZH-k időszaka. Ha azt mondom, hogy az évfolyam felének semmi keresnivalója a felsőoktatásban, akkor még finoman fogalmaztam. A fő probléma nem az, hogy szanatóriumnak gondolják az egészet, hanem az, hogy az alapok hiányoznak. A kor technikai vívmányainak köszönhető, hogy teljesen elszoktak a kézzel-tollal írástól, aminek az a következménye, hogy olvashatatlanul, összefüggéstelenül írnak. A másik pedig az, hogy komoly szövegértési problémák vannak. A válasznak semmi köze a kérdéshez, és ez még akkor sem tűnik fel a delikvensnek, amikor a következő kérdésre tökéletesen megfelelne az előző válasz. Az embernek elmegy a kedve az egésztől, és akkor már nem marad semmi, ami ott tartsa őt, mert aki még oktat, az már rég nem a pénz miatt van ott.

Nyilván az oktatókban is lehetne keresni hibát, de amíg ilyenek a viszonyok, addig abból kell főzni, ami van. Nemrég beszélgettünk kollégákkal az állami cégek vezetőinek béreiről. Az volt az érv a magas bérek mellett, hogy kénytelenek piaci bért fizetni, ha megfelelő szakembert akarnak a cég élére. Ezt el is lehetne fogadni, ha olyan teljesítményt nyújtanának ezek a cégek, mint a privát szektorban működők. De nem így van. És folytathatnánk azzal, hogy akkor miért nem éri meg az államnak megfizetni a tanárokat? Miért nem fontos, hogy olyan tanárok oktassanak, akik piacképes tudást tudnak nyújtani a hallgatóknak? Gondoljunk bele, hogy mennyit keres egy olyan tanár, aki informatikusokat képez, és mennyit keresne akkor, ha elmenne egy céghez dolgozni. És ez a műszaki pályákon nagyon sok területen igaz. Ha csak fele annyit keres egy cégnél, mint amennyire a munkerőpiac azt az állást beárazza, akkor is többet keres, mint ami a közalkalmazotti bértábla szerint járna neki. És ez elszomorító!

Lenne egy kevésbé népszerű javaslatom. Felejtsük el azt, hogy mindenkit betolunk a felsőoktatásba. Személy szerint megfelezném a felvételi keretszámot. Viszont a hallgatói normatívát duplájára emelném. Ami azt jelentené, hogy az államnak nem kerül többe, igaz nem is spórol rajta. Nyilván kevesebb hallgatóhoz kevesebb oktató és kevesebb infrastruktúra kell. Viszont ha keret nem változik, akkor az oktatóknak több pénzt lehet fizetni. És akkor lehet megfelelő szakembereket bevonni az emberfők kiművelésébe.