A visszamenőleges hatályú, jó erkölcsbe ütköző jövedelmek adóztatása kezdi a kabaré szintjét elérni. Igen, az embereknek kinyílik a bicska a zsebében, ha azt hallja, hogy x, vagy y több 10 milliós lelépési pénzt kap. Nem leszek népszerű azzal, amit mondok. Vannak olyan esetek, amikor oka van a nagy mértékű végkielégítésnek. Illetve maradjunk inkább a lelépési pénznél. Normális esetben a végkielégítés ugyanis nem más, mint fizetés egy feltehetően inaktív, munkakeresési időszakra. Ez jellemzően 6 hónapra szokott szólni. Szóval a végkielégítés indokolt, ha az illetőnek magas volt a fizetése. Pl. egy havi 2 milliós fizetésnél indokolt lehet egy 12 milliós végkielégítés.

A lelépési pénzeknél egy kicsit más a helyzet. Az elvileg független az érintett havi fizetésétől. Akkor szokták adni, amikor megpróbálják elkerülni, hogy az illető kényes információkat vigyen más céghez. Ez magában foglalja azt is, hogy szerződésben rögzítik azt, hogy bizonyos ideig nem helyezkedhet el hasonló profilú cégnél, illetve magában foglalja a titoktartást is. És itt van egy kis probléma. Alapesetben mi a teendő, ha szerződésben rögzített módon, x millió forintért cserébe tartom a számat? Vajon felold-e a titoktartás alól, ha adó formájában visszaveszik a pénzt? Hogyan ítélne ilyen esetben egy bíróság?
 

Az alapprobléma

De térjünk vissza a jó ízléshez! Emlékszünk még arra, hogy mi volt a képviselők költségtérítésével? Abban az esetben mennyien gondolták úgy, hogy az a jó erkölcsbe ütközik?

Hogyan kapcsolódik ez a végkielégítésekhez és a lelépési pénzekhez? Nagyon egyszerűen. A nép akkor tekint valamit jó erkölcsbe ütközőnek, amikor valakire más törvények vonatkoznak. Az országgyűlésnél mint munkaadónál miért lehet más szabályokat alkalmazni a költségtérítések kifizetésére, mint egy kkv-nál, vagy akár egy iskolánál? Miért lehet egy állami vállalatnál más végkielégítési és lelépési rendszert alkalmazni, mint bármely más vállalatnál? Szóval nem biztos, hogy a mértékkel van a baj. Arról nem is beszélve, hogy erősen diszkriminatív és rontja az esélyegyenlőséget, ha nem mindenkire ugyanolyan szabályok vonatkoznak.
 

Mi a baj a visszamenőleges hatállyal?

A visszamenőleges hatályú, negatív hatású szabálymódosítással az a baj, hogy sok esetben kontraproduktív. Talán a legnegatívabb hatás a bizalomvesztés. Márpedig olyan kormányunk már volt, aki iránt az embereknek elfogyott a bizalma. És nekik lényegesen több idő kellett hozzá!

A másik probléma a visszafizetéssel van. Mi legyen azzal a pénzzel, amit már elköltöttek? Vajon a visszamenőleges adófizetési kötelezettség örökölhető? Nem hinném, hogy bárki elítélhető lenne azért, mert egy korábban kapott járandóságát felélte. És valahol azt gyanítom, hogy szép számmal fognak arra hivatkozni, hogy már nincs meg a pénz.

 

Mi lehet a megoldás?

A jövőre vonatkozóan olyan egyértelmű és világos szabályokat kell hozni, amivel elkerülhető, hogy bárki párt kifizetőhelyként kezelhessen egy vállalatot, vagy minisztériumot.