Azt hiszem, ez megint egy olyan intézmény, ami egy kicsit idejét múlta a 21. században. Mert ugye amit figyelembe vesz a bérek kialakításánál, az a végzettség és a szolgálati idő. Egy valamit nem vesz figyelembe, ez pedig az egyén teljesítménye. Amikor már kormányzati szinten is arról beszélnek, hogy mennyire fontos a teljesítményértékelés, akkor ezt sem lenne szabad szem elől veszíteni. És nem csak a jutalmazásnál, hanem az év minden napján! Milyen lesz az az oktatás, ahol a fiatalok elhagyják a pályát, a sokszor nevetségesen alacsony bér miatt? 

Ha egy fiatal oktató bekerül egy oktatási intézménybe, akkor feltételezhetően alacsony végzettséggel rendelkezik a többiekhez képest. Ezzel együtt jár a magasabb óraszám, és az is, hogy mivel ő ott a fiatal, vele csináltatják meg azt, amihez az idősebbeknek már nincs kedvük. Tehát a kötelezően elvégzendő feladatok mellé nyer még egy csomó másikat is. Mindezt a nem sokkal nettó 100e Ft feletti bér mellé. A szeme előtt álló kép pedig az, hogy még tovább tanulni, hogy magasabb végzettsége legyen és csökkenjen az óraterhelése. Tehát az lesz a motiváció, hogy kevesebb munkával több pénzhez lehet jutni. Ez pedig szemben áll azzal, amit elvárunk egy pedagóustól, amikor az iskolába adjuk a gyermekeinket.

Mit tegyen az az ember, akinek nincsenek vezetői ambíciói, egyszerűen csak végezni akarja a munkáját, mert szereti csinálni azt, amit csinál? Nem biztos, hogy vannak évtizedei arra, hogy megvárja, amíg olyan bért kap, amiből meg lehet élni. Ha fiatalon családot akar alapítani és tisztességesen el is akarja tartani, akkor egy lehetősége marad. Elhagyja azt a pályát, amit szeret é skeres egy olyat, ahol megfizetik. Így lesznek majd a fiatal pedagógusból hajón szolgáló szobalányok, vagy értékesítők. A gyermekeinkből pedig egyre hülyébb emberek.

Tényleg nem lehet az elvégzett munka alapján differenciálni a béreket? Vagy ez már egy annyira bebetonozott módszer, hogy az ellenállástól való félelem miatt nem mer senki hozzányúlni?