Egy hete írtam egy bejegyzést az Artisjusról, amelyre elég sok reakció érkezett. Többek között az AJ egyik munkatársa is megkeresett emailben, hogy próbáljon néhány félreértést tisztázni. Íme a levél:

Kedves ReWriter,

mint talán látta, az Artisjus-poszt kommentjei között próbáltam néhány félreértést tisztázni. Örömmel felajánlom, hogy bármilyen kérdése van, arra válaszolok, hátha születik egy kiegyensúlyozottabb bejegyzés is a blogján.

Addig is, egy-két tárgybeli tévedésre hadd hívjam fel figyelmét:

"mostantól már a letöltésért is kell nekik fizetni"
- ez a jogdíj 1998 óta létezik, most csak a 2010-es díjközlemény jelent meg, ami a 2009-eshez képest jogdíjcsökkentést tartalmaz.

"Hanem azzal, hogy egy átláthatatlan, mutyizós banda a saját kénye-kedve szerint osztogat szét milliárdokat attól függetlenül, hogy az adott baráti körbe tartozó előadó mennyire népszerű."
A jelzőket természetesen Ön szabadon választhatja meg. De a "kénye-kedve szerint" és a "baráti kör", valamint a "függetlenül attól, mennyire népszerű" kitételek nem igazak. Hanem hazugságok.

A felosztást a szerzők által választott szerzői testületek által megállapított felosztási szabályzat szerint végezzük. Online felhasználások esetén minden egyes elhangzásról, letöltésről pontos és realtime adatszolgáltatást kérünk és kapunk a szolgáltatótól, ami alapján negyedévente végzünk jogdíjkifizetéseket. Igen, pontosan a letöltések arányában.

Kérem, bár a blogoszférában a kiegyensúlyozott tájékoztatás követelménye árnyaltabban érvényesül, ha egyetért azzal az ősi etikai alapelvvel, hogy "na hazudj" és "a másik fél is hallgattassék meg", adjon lehetőséget olvasóinak a pontosabb tájékozódásra.

Mi szívesen állunk rendelkezésére.

Üdvözlettel,

Tóth Péter Benjamin

Azt gondolom, hogy semmi olyan nincs benne, amit nem lehet megosztani másokkal. Persze reagáltam rá, hogy elmondjam, mik azok a dolgok, amelyek ki szokták verni a biztosítékot az emberben. Illetve azért is, mert reméltem, hogy tényleg kapok/kapunk rá válaszokat, ha már szívesen állnak rendelkezésemre. És íme a válasz:

Kedves Péter!

Bár egy kicsit meglepett, mégis örömmel vettem megkeresését. Előre is elnézést kérek, ha ön, vagy kollégái esetleg sértőnek véltek néhány megjegyzést.

Bármilyen meglepő is, de nem azzal van problémám, hogy jogdíjat kell fizetni! Ezzel szerintem sokaknak nincs problémája. Ahogyan a kommentekből kivettem, a fő gond az, hogy az emberek nem látják a koncepciót a díjak beszedésében. Annyit látunk, hogy bármilyen lehetséges módon megterhelnek valamit szerzői jogdíj fizetési kötelezettséggel. Lassan ott tartunk, hogy a másolópapíron is matrica lesz, hiszen arra is lehet dalszövegeket másolni. Vagy weboldalakon, mert azok is alkalmasak zeneszöveg tárolására. És ez megint csak a lehúzásról szólna.

A letöltések után fizetendő díjakról ismételten csak a lehúzás jut az ember eszébe. Annak ellenére, hogy valóban ez tűnik a legtisztább, leginkább mérhető dolognak. De miért kell azért fizetnem jogdíjat, ha összeütök valami zenét a számítógépen és ezt megosztom egy weboldalon? Mi értelme van az egésznek, ha ez az összeg elvileg egy az egyben hozzám kerülne vissza, hiszen mérhető, hogy mennyien töltötték le az én alkotásomat. Azért elvi az összeg, mert ugye önök a 15% kezelési költséget azért megtartják. Pedig hivatalosan nem állunk jogviszonyban egymással.
 

Kinél keletkezik díjfizetési kötelezettség, ha mondjuk az indavideo.hu-ról beágyazok egy videót a weboldalamba? Ő csak egy szolgáltató, aki helyet biztosít bárki számára, hogy közzétegyen akár saját készítésű videókat is. Ez után miért kellene fizetni bárkinek? És hogy jön a képbe a reklámbevételek egy részének szerzői jogdíjnak való átminősítése? Csak mert másból esetleg nem lehet százalékot levonni?

Elhangzott egy mondat, ami talán nem sikerült a legszebben, de az indulatot minden esetre jól tükrözte: "Hanem azzal, hogy egy átláthatatlan, mutyizós banda a saját kénye-kedve szerint osztogat szét milliárdokat attól függetlenül, hogy az adott baráti körbe tartozó előadó mennyire népszerű." Erre reakcióként érkezett: "A felosztást a szerzők által választott szerzői testületek által megállapított felosztási szabályzat szerint végezzük."

Akkor elmondom, hogy ezzel mi a tényleges problémám. Adott a szerzői jogról szóló 1999. évi LXXVI. törvény, amely értelmében az ARTISJUS meghatározza a fizetendő szerzői jogdíjakat. Ami nem más, mint "egy egyesület, amelyet a neki önkéntes megbízást adó szerzők hoztak létre." Ez az önkéntes alapon működő szervezet osztja fel azt a pénzt a saját tagjai között, a saját maga által létrehozott szabályzat alapján, amelynek megfizetésére a társadalom olyan tagjai is kötelezettek, akik nincsenek jogviszonyban az egyesülettel. És mivel egy magán szervezetről van szó, esély nincs rá, hogy megtudjuk, hogy kinek milyen összegek kerültek kifizetésre.

Azt hiszem, hogy a tömegek felháborodása két okra vezethető vissza:

1. Maga a rendszer átláthatatlan, és az önök szervezete nem törekszik arra, hogy ez csökkenjen. Illetve kommunikáció útján próbáljon tiszta vizet önteni a pohárba. Azt egyébként örömtelinek tartom, hogy válaszolt kommentben a felmerült kételyekre. Hiányzik a társadalmi párbeszéd, pedig ez egy olyan téma, ami sokakat érint.

2. A másik ok pedig az, hogy valahogy az igazságosság elve sérül. Nyilván az optimális megoldás az lenne, ha mindenki a letöltések arányában fizetne, de mégse fenyegessen senkit börtön egy esetleges eltévelyedés alkalmával.

Ma már szinte mindenen van "matrica", csak a fő okozón nincs. Vagyis az internetkapcsolaton. Pedig annak sokkal több köze van a letöltéshez, mint pl egy pendrive-nak. És mivel legálisan lehet biztonsági másolatot készíteni egy felvételről, így elég érdekes a matrica az üres cd-n. Nem mondom, hogy népszerű megoldás lenne, de mindenképpen igazságosabb, ha a fizetendő jogdíj az internet előfizetés 1-2%-a lenne. 100-200 Ft nem veri földhöz az embert havonta, ha ezzel kiválthatja a "börtönnel fenyegetést". És arányosabb is lenne a mostani rendszernél, mert aki kis sebességű hozzáféréssel rendelkezik, az valószínűleg kevesebbet tölt le (nem megy egész nap a torrent), így kevesebbet is fizet. Persze itt jönne az, hogy miért fizetne az ember külön egy weboldalon a letöltésért? Itt jönne be a képbe az, hogy a szerzők, kiadók biztosítanának jó minőségű felvételeket az értékesítéshez.

Azt hiszem elég sok mindent érintettem, de biztosan még rengeteg dolgot tudnánk említeni. Örülök annak, ha a blogon sikerül eloszlatni néhány félreértést és természetesen szívesen biztosítok teret a további vitákhoz.

 

Üdvözlettel:

ReWriter

 

 

 

 

Nos a kérdésekre a mai napig nem érkezett válasz. Ezek szerint mindenki azt gondol, amit akar.

Update: Péter a mai napon (2010. 01. 27.) kommentben válaszolt a feltett kérdésekre, így megváltoztattam a címet!