Sajnos ennyi volt. Oda a bizalom. Úgy látszik a 2/3 mégsem azt hozta, amit sokan vártak tőle.

Egyetlen dolgot emelnék ki. Ez pedig a közszférában dolgozók bértömegének 15%-os csökkentése. Jelentsen ez bármit is, azt hiszem jól mutatja a szakmaisága hiányát. Vagy lehet, hogy van olyan terület, ahol ez szakmai, de az már régen rossz. Teljesen mindegy, hogy fűnyíró elvként alkalmazzák a csökkentést, leépítéssel, vagy bármi mással. Sőt, az is mellékes, hogy milyen területet érint. A probléma az elvvel van.

Mi indokolja azt, hogy a végösszeg ismertetésével kezdjük a probléma megoldását? Nem kellene előbb tisztázni, hogy az adott területen milyen feladatokat kellene és milyen színvonalon ellátni? Nem kellene megtervezni a feladatokhoz szükséges erőforrásokat? Az elmúlt évtizedekben már láttunk elég példát, hogy mi történik akkor, ha rendelkezésre álló pénz határozza meg a színvonalat. Az ember azt gondolná, amikor ilyen mértékű támogatottsága van egy pártnak és forradalmat emleget, hogy talán majd ők másként állnak hozzá a dolgokhoz, szakmai alapon fog szerveződni az állam és lehetőleg mindenki boldog lesz. Na ebből nem lesz semmi.

A rendszer szemléletű megközelítés hiányzik innen. Fel kellene ismerni, hogy nem lehet egy-egy területhez kampány jellegűen hozzányúlni. Az ország az egy szerves egészet jelent (ha már egyszer nemzeti egység kormány, vagy mi a fasz). Alapos tervezés nélkül csak kontár munka születik.

Nem hinném, hogy lenne bármiféle bizonyítási vágy a kormányban, hogy ennyire sürgős, ennyire kapkodni kell a munkával. Minden kapkodásnak megvan a böjtje! Ha túl sok sértett csoportja lesz az intézkedéseknek, akkor lesz itt meglepetés az önkormányzati választásokon. Tudjuk, hogy a magyar nem az a megérő fajta.