Jelen állás szerint kétféle ember létezik ma Magyarországon. Az egyik, aki pontosan tudja és érti, hogy az előzetes latolgatások alapján miért szerepelt ilyen "rosszul" a Wolf Kati által előadott szám. A másik fajta pedig nem érti, hogy miként történhetett ilyesmi.

Kezdjük az elején.

Maga az eredmény, -ha tényleg csak tisztán az eredményt nézzük- akkor nem annyira rossz. Mondom ezt annak tükrében, hogy az Eurovíziós Dalversenyek történetében sikerként értékelhető, ha a magyar versenyző bejut a döntőbe. Jelen esetben tehát az átlagostól jobb eredményt sikerült elérni, tehát sikerként tekinthetünk rá.

Voltak persze előzetes várakozások. Ide tartozik az is, hogy a YouTube-on a legtöbbet megtekintett szám volt az indulók között. Kicsit viszont árnyalja a képet, hogy a magyar, kattintásban kiváltképp erős nemzet. De azért jó volt látni, hogy a feltöltött videók alapján sok külföldinek tetszik a szám. A másik reménysugár az volt, hogy a fogadóirodáknál előkelő helyen szerepel. De mit nevezünk fogadás szempontjából előkelőnek? Nyilván azt, ha valaki a legkisebb oddsszal rendelkezik. Nos egy találomra kiválasztott fogadási oldalon ez az oddsz 15 és 48 között mozog. Ez elég magas szám, főleg annak tükrében, hogy a győztes Azerbajdzsán haszonkulcsa csak 4,5 és 9,2 között mozgott. Persze ezzel még mindig a 10. helyen kellett volna végezni, tehát nem magyarázat a 22. helyre.

Az előadás

A következő dolog, amiről szólni szeretnék, az az előadás. Kezdjük az elődöntővel. Ha a külső körülményeket nézzük, akkor bármennyire is volt profi a szervezés, azért a hangosítás terén elég nagy hiányosságok voltak. Amit mindenki észrevett, hogy a közvetítés nem a hivatalos vonalon ment, hanem mobiltelefonról. Ez akár lehetett reklám is, hogy lám-lám a szponzorunk még ehhez is biztos hátteret tud biztosítani. De inkább maradjunk annál, hogy a technikusok valamit elszúrtak. De ami csak keveseknek tűnt fel, az az, hogy az elődöntő 19 produkciójából 12-14 hamis volt, köztük Wolf Kati előadás is. Katit hallottuk már élőben énekelni, és azt sem gondolnám, hogy ennyi ország küldene olyan énekest, aki hamisan énekel. A feltételezésem az, hogy a hangosítás nem volt megfelelő. Enyhítő körülmény lehet, hogy nem egyszerű megoldani a hangosítást olyan esetben, amikor egy ekkora stadionban is, és a tv-ben is tökéletes hangzást kell biztosítani. De ez mégis csak egy televíziós dalverseny!

Kati elődöntőbeli szereplésén látszott, hogy ez még nem az ő közege. Iszonyatosan izgult, szinte remegett a színpadon. Ez érthető is, hiszen a látvány valószínűleg sokkoló volt, főleg, ha az ember még sosem énekelt ennyi ember előtt. Viszont voltak olyan hiányosságok, amelyeknek a próbán elő kellett jönniük. Ilyen például a vokál minősíthetetlen hangzása. Először ezt is a hangosítás számlájára akartam írni, de aztán kiderült a döntőben, hogy volt, akinek sikerült megfelelő vokált alkalmazni a számhoz. Egyszerűen fülsértő volt, hogy a vokál elnyomja Kati hangját, ahelyett, hogy támogatta volna. Ez egy olyan hiba volt, amit az elődöntő után ki kellett volna küszöbölni. Ha lett volna ott hozzáértő ember.

Politika és nemzetközi kapcsolatok

Ami az elején gyanús volt, hogy az elődöntő idején a koreográfus miért a budapesti stúdióban van, és miért nem a helyszínen. Gondolom a stúdióból jobban tudta felügyelni az összképet. De amikor meghallottam, hogy kik vannak ott Katival a Green Room-ban, akkor megértettem dolgot. Ezek készültek valamire. Az előzetes várakozások alapján esély volt a végső sikerre, ezt viszont a politikai potentáltak nem szívesen hagyták volna ki. Mert kié lett volna a siker, ha nem az övék. A döntő estéjén már nem is csodálkoztam, amikor Gesztiék a budapesti stúdióból meséltek a dalról. Értem én, hogy a Green Room-ban korlátozott a férőhelyek száma, de miért nem a szakmai stáb kapott arra lehetőséget, hogy ott legyenek?

A szavazatok összeszámlálása már csak hab volt a tortán. Sosem gondoltam volna, hogy a legtöbb pontot pont a finnektől kapjuk. És azt sem, hogy a szlovákoktól egyet sem. Azt már régóta tudjuk, hogy ez a dalverseny nem a dalokról szól. De szomorú látni évről-évre, hogy a környező országok mennyire le sem szarnak minket. Két dologra lehet ilyenkor gondolni. Valamit nagyon elcseszett a külpolitikánk, vagy túlértékeljük a határon túli magyarok ragaszkodását a nemzethez. Egy biztos, hogy a ránk leadott szavazatok nem reprezentálták a határon túl élő magyarok arányát.

Furcsa volt látni, hogy Magyarországról a legmagasabb pontszámot Izland kapta. Ennek lehet valami köze ahhoz, hogy a vérünkben van a tragikus sorsokkal való azonosulás.

Következtetés

Ne vegyük komolyan az Eurovíziós Dalversenyt! Évről-évre látszik, hogy mások sem veszik komolyan. így sokkal nagyobb a meglepetés, ha végül sikert ér el valaki. Wolf Kati dalára adott internetes reakciókból látszik, hogy egy olyan dalt sikerült készíteni, amely önmagában megállhatja a helyét Európában, de ezen a dalversenyen nem ilyen szempontok alapján döntenek. Lehet, hogy most felfigyelnek rá és elindul a nemzetközi karrierje, ami más versenyzőnek nem adatik meg.

Így utólag úgy látom, hogy eredményesebb lett volna, ha a dalversenyre elzavarjuk Fluor Tomit, hogy énekelje el a Mizut. Mi sem kergetjük magunkat hiú reményekbe, és Európa is röhögött volna egy jót.