Ki szállhat ki fix árfolyamon?

Lázár legújabb agymenése veti fel a címben szereplő kérdést. Az elképzelés az, hogy a devizahitelesek 180 forintos svájci Frank, illetve 250 forintos Euro árfolyamon végtörleszthetik az adósságukat. Mert hogy ez az embereknek jó, és csak ők nézik az emberek érdekeit.

A szegény ember

De mit is jelent ez? Ha svájci Frankban vagyok eladósodva, akkor most 180 Forintos árfolyamon visszafizethetem. Ez nekem, mint embernek tényleg jó. Viszont felvet egy csomó más kérdést. Ha ilyen pik-pak vissza tudom fizetni, akkor valószínűleg rendelkezem akkora megtakarítással, ami ezt fedezni tudja, tehát igazából nem is lennék rászorulva erre a lehetőségre, mert sem a megélhetésem, sem a lakhatásom nem kerülne veszélybe. Aki viszont már el van maradva a törlesztőkkel, és inkább nem eszik, csak tudja fizetni, hogy el ne vigyék a házat a feje fölül, az aligha tud élni egy ilyen "lehetőséggel".

A gazdag ember

Ellenben azok, akik a hiteleket pl. befektetési céllal vették fel. Nekik lehet lehetőségük arra, hogy most kilépjenek az előnytelen konstrukcióból. El tudom képzelni, hogy a jómódúak között van olyan ember, akik ki tudják használni ezt a lehetőséget.

És aki a számlát fizeti

Felmerül egy újabb kérdés. Ki fogja megfizetni az árfolyam különbözetből adódó különbséget? A bankok magukra vállalják? Ennyire naivak azért ne legyünk. A másik lehetőség, hogy az állam magára vállalja a számlát. Ez elképzelhető, de hatalmas baromság.

De maradjunk annál a változatnál, aminél a bankok vállalják a kötelezettséget. Az szinte borítékolható, hogy a tőzsde komolyan fog reagálni egy ilyen lépésre. Nem féltem a bankokat, de az biztos, hogy ha megnő a költségük, akkor részvényesek kivonulnak, hiszen kisebb nyereség várható. Ez viszont húzza magával a teljes tőzsdét is. Nem beszélve arról, hogy ha kevesebb forrás jut hitel kihelyezésére, akkor az szintén negatívan üthet vissza.