Egy hete írtam egy bejegyzést az Artisjusról, amelyre elég sok reakció érkezett. Többek között az AJ egyik munkatársa is megkeresett emailben, hogy próbáljon néhány félreértést tisztázni. Íme a levél:

Kedves ReWriter,

mint talán látta, az Artisjus-poszt kommentjei között próbáltam néhány félreértést tisztázni. Örömmel felajánlom, hogy bármilyen kérdése van, arra válaszolok, hátha születik egy kiegyensúlyozottabb bejegyzés is a blogján.

Addig is, egy-két tárgybeli tévedésre hadd hívjam fel figyelmét:

"mostantól már a letöltésért is kell nekik fizetni"
- ez a jogdíj 1998 óta létezik, most csak a 2010-es díjközlemény jelent meg, ami a 2009-eshez képest jogdíjcsökkentést tartalmaz.

"Hanem azzal, hogy egy átláthatatlan, mutyizós banda a saját kénye-kedve szerint osztogat szét milliárdokat attól függetlenül, hogy az adott baráti körbe tartozó előadó mennyire népszerű."
A jelzőket természetesen Ön szabadon választhatja meg. De a "kénye-kedve szerint" és a "baráti kör", valamint a "függetlenül attól, mennyire népszerű" kitételek nem igazak. Hanem hazugságok.

A felosztást a szerzők által választott szerzői testületek által megállapított felosztási szabályzat szerint végezzük. Online felhasználások esetén minden egyes elhangzásról, letöltésről pontos és realtime adatszolgáltatást kérünk és kapunk a szolgáltatótól, ami alapján negyedévente végzünk jogdíjkifizetéseket. Igen, pontosan a letöltések arányában.

Kérem, bár a blogoszférában a kiegyensúlyozott tájékoztatás követelménye árnyaltabban érvényesül, ha egyetért azzal az ősi etikai alapelvvel, hogy "na hazudj" és "a másik fél is hallgattassék meg", adjon lehetőséget olvasóinak a pontosabb tájékozódásra.

Mi szívesen állunk rendelkezésére.

Üdvözlettel,

Tóth Péter Benjamin

Azt gondolom, hogy semmi olyan nincs benne, amit nem lehet megosztani másokkal. Persze reagáltam rá, hogy elmondjam, mik azok a dolgok, amelyek ki szokták verni a biztosítékot az emberben. Illetve azért is, mert reméltem, hogy tényleg kapok/kapunk rá válaszokat, ha már szívesen állnak rendelkezésemre. És íme a válasz:

Kedves Péter!

Bár egy kicsit meglepett, mégis örömmel vettem megkeresését. Előre is elnézést kérek, ha ön, vagy kollégái esetleg sértőnek véltek néhány megjegyzést.

Bármilyen meglepő is, de nem azzal van problémám, hogy jogdíjat kell fizetni! Ezzel szerintem sokaknak nincs problémája. Ahogyan a kommentekből kivettem, a fő gond az, hogy az emberek nem látják a koncepciót a díjak beszedésében. Annyit látunk, hogy bármilyen lehetséges módon megterhelnek valamit szerzői jogdíj fizetési kötelezettséggel. Lassan ott tartunk, hogy a másolópapíron is matrica lesz, hiszen arra is lehet dalszövegeket másolni. Vagy weboldalakon, mert azok is alkalmasak zeneszöveg tárolására. És ez megint csak a lehúzásról szólna.

A letöltések után fizetendő díjakról ismételten csak a lehúzás jut az ember eszébe. Annak ellenére, hogy valóban ez tűnik a legtisztább, leginkább mérhető dolognak. De miért kell azért fizetnem jogdíjat, ha összeütök valami zenét a számítógépen és ezt megosztom egy weboldalon? Mi értelme van az egésznek, ha ez az összeg elvileg egy az egyben hozzám kerülne vissza, hiszen mérhető, hogy mennyien töltötték le az én alkotásomat. Azért elvi az összeg, mert ugye önök a 15% kezelési költséget azért megtartják. Pedig hivatalosan nem állunk jogviszonyban egymással.
 

Kinél keletkezik díjfizetési kötelezettség, ha mondjuk az indavideo.hu-ról beágyazok egy videót a weboldalamba? Ő csak egy szolgáltató, aki helyet biztosít bárki számára, hogy közzétegyen akár saját készítésű videókat is. Ez után miért kellene fizetni bárkinek? És hogy jön a képbe a reklámbevételek egy részének szerzői jogdíjnak való átminősítése? Csak mert másból esetleg nem lehet százalékot levonni?

Elhangzott egy mondat, ami talán nem sikerült a legszebben, de az indulatot minden esetre jól tükrözte: "Hanem azzal, hogy egy átláthatatlan, mutyizós banda a saját kénye-kedve szerint osztogat szét milliárdokat attól függetlenül, hogy az adott baráti körbe tartozó előadó mennyire népszerű." Erre reakcióként érkezett: "A felosztást a szerzők által választott szerzői testületek által megállapított felosztási szabályzat szerint végezzük."

Akkor elmondom, hogy ezzel mi a tényleges problémám. Adott a szerzői jogról szóló 1999. évi LXXVI. törvény, amely értelmében az ARTISJUS meghatározza a fizetendő szerzői jogdíjakat. Ami nem más, mint "egy egyesület, amelyet a neki önkéntes megbízást adó szerzők hoztak létre." Ez az önkéntes alapon működő szervezet osztja fel azt a pénzt a saját tagjai között, a saját maga által létrehozott szabályzat alapján, amelynek megfizetésére a társadalom olyan tagjai is kötelezettek, akik nincsenek jogviszonyban az egyesülettel. És mivel egy magán szervezetről van szó, esély nincs rá, hogy megtudjuk, hogy kinek milyen összegek kerültek kifizetésre.

Azt hiszem, hogy a tömegek felháborodása két okra vezethető vissza:

1. Maga a rendszer átláthatatlan, és az önök szervezete nem törekszik arra, hogy ez csökkenjen. Illetve kommunikáció útján próbáljon tiszta vizet önteni a pohárba. Azt egyébként örömtelinek tartom, hogy válaszolt kommentben a felmerült kételyekre. Hiányzik a társadalmi párbeszéd, pedig ez egy olyan téma, ami sokakat érint.

2. A másik ok pedig az, hogy valahogy az igazságosság elve sérül. Nyilván az optimális megoldás az lenne, ha mindenki a letöltések arányában fizetne, de mégse fenyegessen senkit börtön egy esetleges eltévelyedés alkalmával.

Ma már szinte mindenen van "matrica", csak a fő okozón nincs. Vagyis az internetkapcsolaton. Pedig annak sokkal több köze van a letöltéshez, mint pl egy pendrive-nak. És mivel legálisan lehet biztonsági másolatot készíteni egy felvételről, így elég érdekes a matrica az üres cd-n. Nem mondom, hogy népszerű megoldás lenne, de mindenképpen igazságosabb, ha a fizetendő jogdíj az internet előfizetés 1-2%-a lenne. 100-200 Ft nem veri földhöz az embert havonta, ha ezzel kiválthatja a "börtönnel fenyegetést". És arányosabb is lenne a mostani rendszernél, mert aki kis sebességű hozzáféréssel rendelkezik, az valószínűleg kevesebbet tölt le (nem megy egész nap a torrent), így kevesebbet is fizet. Persze itt jönne az, hogy miért fizetne az ember külön egy weboldalon a letöltésért? Itt jönne be a képbe az, hogy a szerzők, kiadók biztosítanának jó minőségű felvételeket az értékesítéshez.

Azt hiszem elég sok mindent érintettem, de biztosan még rengeteg dolgot tudnánk említeni. Örülök annak, ha a blogon sikerül eloszlatni néhány félreértést és természetesen szívesen biztosítok teret a további vitákhoz.

 

Üdvözlettel:

ReWriter

 

 

 

 

Nos a kérdésekre a mai napig nem érkezett válasz. Ezek szerint mindenki azt gondol, amit akar.

Update: Péter a mai napon (2010. 01. 27.) kommentben válaszolt a feltett kérdésekre, így megváltoztattam a címet!

Valaki tényleg állítsa már meg őket. A legújabb őrület, hogy mostantól már a letöltésért is kell nekik fizetni. Fizetni kell a honlapon a háttérzenéért, a videó és zenei streamért, az IPTV-ért, de még a hívódallamért is. Meg a kis faszom nem kéne? Tudom, hogy ez az intézkedés leginkább a kiszolgáló oldalt érinti, de ugye senki nem gondolja komolyan, hogy nem terhelik rá a látogatóra a jogdíjat? És aki most azt mondja, hogy semmi gáz, mert sok helyen ingyen lehet letölteni, annak van egy rossz hírem. Ezek az okos fiúk kitalálták, hogy ha a zeneművek, vagy videók után nincs bevétel, akkor nekik tökéletesen megfelel a reklámbevétel bizonyos százaléka. Bár nem tudom, hogy ezt hogyan gondolják, mert szerintem a kettőnek semmi köze egymáshoz.

A lényeg, hogy valaki állítsa már meg őket. És félreértés ne essék, nem a jogdíj fizetéssel van bajom. Hanem azzal, hogy egy átláthatatlan, mutyizós banda a saját kénye-kedve szerint osztogat szét milliárdokat attól függetlenül, hogy az adott baráti körbe tartozó előadó mennyire népszerű. Ha tényleg az érintett előadóhoz kerül a jogdíj, akkor azt mondom, hogy rendben van. És a legcsúnyább az egészben, hogy mindezt kvázi hivatalos szervként tehetik meg.

Akkor most szeretném hallani a pártok ajánlatát arra vonatkozóan, hogy ki milyen módon kívánja megszüntetni ezt a társulatot. Ha már egyszer mindenki ígérget minden félét.

Forrás: http://kozlony.magyarorszag.hu/pdf/2306 (187. oldal)

Esküszöm, nem tudom, hogy mi értelme volt a ma reggeli vasutas sztrájknak. Azt értem, hogy lehet belőle híreket gyártani, de gyakorlati haszna nem volt. Szakszervezeti szempontból meg pláne. Mára teljesen nevetségessé vált az egész szakszervezet. Gaskó úr kiáll a tv kamerája elé, nagy lendülettel bejelenti a sztrájkot, majd másnap reggel szinte zavartalan módon közlekednek a vonatok. Ebből azt a következtetést vonom le, hogy a dolgozók már kiálltak Gaskó háta mögül, mert elegük van és nem értenek vele egyet.

Akkor pedig mi értelme az egésznek? Tényleg Gaskó politikai szerepvállalását készítik elő? Vagy más van a háttérben?

Lassan úgy tűnik, hogy Gaskónak szereplési viszketegsége van. Ha így folytatódik, akkor hónapok múlva megjelenhet a "Gaskó feleséget keres" című reality, vagy az is lehet, hogy viszont láthatjuk a Vacsora csatában, amint vendégül látja a többi szereplőt egy vasúti büfé kocsiban.

Ma megjelent az indexen egy cikk, miszerint Orbán Viktort ráépítik a Facebookra, vagyis erősítik a kampányban a közösségi jelenlétet. Íme egy kis idézet:

Úgy tudjuk, hogyDavid Plouffe és Francois de la Brosse útmutatásai alapján többek között tervbe vették Orbán Viktor facebookos kapcsolati hálójának építését is. A jelenlegi 1300-1400-as szintről igyekeznek majd feltornázni százezres létszámra az ismerősök körét. Az egyelőre az oldalon megszokotthoz képest sokkal hivatalosabb hangvételű profiloldalról a Fidesz-elnök ismerősei kedden megtudhatták, hogy a szokásos évértékelő várhatóan február első hetében lesz majd.

Na éppen ettől féltem. Egy normális országban akár még el is menne a dolog. De nálunk még azt is megosztják a közösségi oldalakon, ha netán finganak egyet. Ha ehhez még hozzájön az is, hogy a pártok aktív támogatói mindenképpen meg szeretnének győzni arról, hogy az ő vezérük az igazi, akkor itt nem tudom mi lesz.

A legszebb már csak az lenne, ha az MSZP tábora az iwiw-et választaná, a Fidesz pedig a Facebook-ot. Ha már az országot megosztották, akkor ez lehetne a következő lépés.

Már csak alig valamivel több, mint egy hét van karácsonyig, és ilyenkor beindul a nagyüzem a bevásárló központokban és egyéb helyeken, ahol pénzért valamit is lehet kapni. Okoskodik az ember, hogy kinek mit vegyen, mennyit költhet, és vajon fog-e örülni az ajándéknak a delikvens. Arról már nem is beszélve, hogy mi van akkor, amikor valaki több egyforma "slágerterméket" is talál a fa alatt. Stresszes egy helyzet.

Nálunk egy nagyon jó módszer működik. Ajándékot csak a gyerekek kapnak. A felnőttek pedig nem egymásnak vesznek ajándékot, hanem saját maguknak. Mindenki tudja, hogy saját maga minek örülne. Bár egy kicsit kétélű fegyver ez. Egyrészt gazdaságosabb lehet, mert a rendelkezésre álló pénzt nem kell sok felé elosztani, így nem biztos, hogy mindent elkölt az ember. És egyben ez a másik éle is. Az embert néha az fogja vissza, hogy nem biztos a másiknak adott ajándék sikerében. Viszont ha magának vásárol, akkor messzebbre szalad a fantáziája.

Boldog Karácsonyt! :)