Egy újabb tanév végéhez érkeztünk, és ez sokaknak egy korszak lezárását jelenti. Mégpedig a tanulás korszakának lezárását. Legalábbis remélem. Mondom ezt magam ellen beszélve, mert egy felsőoktatási intézményben oktatva nem kellene ennyire ellenezni a továbbtanulást. Ami kiverte a biztosítékot, az az, hogy elérkezett a szorgalmi időszak vége a főiskolán (bár BSc - MSc rendszerű képzésben nincs olyan, hogy főiskola, vagy egyetem) és ezzel együtt a ZH-k időszaka. Ha azt mondom, hogy az évfolyam felének semmi keresnivalója a felsőoktatásban, akkor még finoman fogalmaztam. A fő probléma nem az, hogy szanatóriumnak gondolják az egészet, hanem az, hogy az alapok hiányoznak. A kor technikai vívmányainak köszönhető, hogy teljesen elszoktak a kézzel-tollal írástól, aminek az a következménye, hogy olvashatatlanul, összefüggéstelenül írnak. A másik pedig az, hogy komoly szövegértési problémák vannak. A válasznak semmi köze a kérdéshez, és ez még akkor sem tűnik fel a delikvensnek, amikor a következő kérdésre tökéletesen megfelelne az előző válasz. Az embernek elmegy a kedve az egésztől, és akkor már nem marad semmi, ami ott tartsa őt, mert aki még oktat, az már rég nem a pénz miatt van ott.

Nyilván az oktatókban is lehetne keresni hibát, de amíg ilyenek a viszonyok, addig abból kell főzni, ami van. Nemrég beszélgettünk kollégákkal az állami cégek vezetőinek béreiről. Az volt az érv a magas bérek mellett, hogy kénytelenek piaci bért fizetni, ha megfelelő szakembert akarnak a cég élére. Ezt el is lehetne fogadni, ha olyan teljesítményt nyújtanának ezek a cégek, mint a privát szektorban működők. De nem így van. És folytathatnánk azzal, hogy akkor miért nem éri meg az államnak megfizetni a tanárokat? Miért nem fontos, hogy olyan tanárok oktassanak, akik piacképes tudást tudnak nyújtani a hallgatóknak? Gondoljunk bele, hogy mennyit keres egy olyan tanár, aki informatikusokat képez, és mennyit keresne akkor, ha elmenne egy céghez dolgozni. És ez a műszaki pályákon nagyon sok területen igaz. Ha csak fele annyit keres egy cégnél, mint amennyire a munkerőpiac azt az állást beárazza, akkor is többet keres, mint ami a közalkalmazotti bértábla szerint járna neki. És ez elszomorító!

Lenne egy kevésbé népszerű javaslatom. Felejtsük el azt, hogy mindenkit betolunk a felsőoktatásba. Személy szerint megfelezném a felvételi keretszámot. Viszont a hallgatói normatívát duplájára emelném. Ami azt jelentené, hogy az államnak nem kerül többe, igaz nem is spórol rajta. Nyilván kevesebb hallgatóhoz kevesebb oktató és kevesebb infrastruktúra kell. Viszont ha keret nem változik, akkor az oktatóknak több pénzt lehet fizetni. És akkor lehet megfelelő szakembereket bevonni az emberfők kiművelésébe.

Itt járt a Milán. Egy barátságos mérkőzésen. De mire jó egy barátságos mérkőzés? Mert az derült ki, hogy mindkét csapat komoly feltételekhez szabta a szereplést. És direkt nem azt írtam, hogy komoly munkát végeztek. Adott egy „tartalékos” csapat (már amennyire egy három aranylabdással felálló csapat lehet tartalékos), amely megszabja, hogy nem okozhatnak egymásnak sérüléseket. Miért, egyébként igen? És gondolom jó hosszú a lista, amelyben megállapodtak. Azt viszont nem gondoltam volna, hogy egy magyar liga válogatottat ilyen nehéz összehozni. Az ember azt gondolná, hogy mindenki azért harcol, hogy bekerülhessen. Nyilván nem is a játékosokkal van baj. Inkább a klubokkal. Őket sem nagyon értem. Nem lehet előny abból, hogy a játékosuk világsztárok ellen játszik? Bár mindig ez megy. Ha változna ez a szemlélet, akkor nem lenne az, hogy sokan remegő lábakkal lépnek pályára a nagyok mellett. Persze az éremnek nyilván két oldala van. Az egyik, hogy mit nyer, a másik, hogy mit veszít egy hazai csapat.

Voltak csapatok, akik arra hivatkoztak, hogy érdekeltek a magyar kupában. Természetesen érthető, hogy fontos nekik, mert az ő költségvetésükhöz képest jelentős összeghez lehet hozzájutni egy eredményes kupaszerepléssel. És ebből adódóan nem akarnak felesleges kockázatot vállalni. Más veszteséget nem tudok elképzelni, mert annyira nem jelentős a magyar bajnokság, hogy egy-két ember ideiglenes kiesése akkora problémát jelentene.

De mit nyerhet egy magyar csapat? A mérlegnek ebben a felében több dolog van. A legegyértelműbb természetes a tapasztalat. Amit itthon nem lehet megszerezni. És talán egy kicsit el is szégyellik magukat néhányan a tempót látva. Rádöbbenhet a játékos arra, hogy nem véletlenül nem játszanak a sztárokkal egy csapatban. Persze Magyarországon foci terén mindig lehet kifogást találni, hogy miért nem megy. Mentséget már kevésbé. Aztán arról sem lehet megfeledkezni, hogy egy ilyen mérkőzésen előfordulnak játékos ügynökök. Ez egy lehetőség arra, hogy valakire felfigyeljenek és ha szerencsés, akkor esetleg egy szerencsésebb történelmi fejlődésű ország csapatában játsszon. Ha ez bekövetkezik, akkor a jelenlegi klub hozzájuthat némi pénzmaghoz, és ha szerencsés, akkor nem is kevéshez. Persze magyar mércével mérve.

Szóval, ha a hazai klubok szemléletet váltanának és lehetőséget adnának arra, hogy a kapitány olyan felállásban küldhesse pályára a csapatát, amilyet szeretne, akkor több nyertese lehetne egy ilyen gálameccsnek. És talán a nézők is jobban szórakozhatnának. 

Ma ismét kivonultak a hősök a térre. Volt egy sajátos bukéja a dolognak. Mert ugye az indok az volt, hogy az előrehozott választásokért tüntetnek. Még levelet is küldtek Sólyom Lászlónak, hogy kövessen el mindent ennek elősegítésére. Elárulok egy titkot: Ha lehetne, akkor már megtette volna ezt, amilyen közel áll a Fideszhez. De a valóság az, hogy inkább Bajnai ellen tiltakoztak, illetve az ő kormánya által hozott intézkedések ellen.

Azért érdekes ez a hozzáállás, mert eddig folyamatosan azt mondták, hogy az ország a csőd szélén áll és nagyon nagyon el van itt minden kúrva. Tegyük fel, hogy új választások lesznek, amit a Fidesz megnyer. Akkor mi lesz? Nem kell a csőd széléről visszahozni az országot? Akkor nem kell rendbe tenni a gazdaságot? Sajnálom azokat, akik elhiszik, hogy ezt fájdalom nélkül meg lehet tenni. Persze mindenki tud mondani olyan csoportokat, ahonnan el lehet venni pénzeket, csak az ne ő legyen. Meg kellene érteni, hogy most mindenkit érintő intézkedések lesznek. Ez pedig magával hozza azt, hogy mindenki úgy fogja gondolni, hogy a tüntetések megoldást jelenthetnek.

És van a tüntetésnek egy másik oldala is. Látszik az, hogy mennyire nem fontos az embereknek a program. Mert az szép, hogy a Fidesz nyer, de mindezt úgy teszi, hogy senki nem ismeri azt a programot, amit meg akar valósítani. És még a miniszterelnök jelöltjét sem ismerjük. Akkor lehet, hogy illegitim lesz?

Körvonalazódni látszik, hogy a  parlamenti többségnek sikerült megegyezni a miniszterelnök jelölt személyében. Bajnai Gordon lett az a személy, aki mögé az MSZP és az SZDSZ is fel tud sorakozni. Az MDF még kivár, de ha Bokros programja elfogadható a számukra, akkor Bajnai programjának néhány elemét is fogják majd támogatni. A Fidesz ismét felrakta a régi lemezt. Most éppen Navracsis Tibor énekelte meg a "Nem legitim" című számot. Ez viszont elég messze van az igazságtól.

legitim:törvényes, törvényszerű, jogos, igazságos

A miniszterelnök megválasztása és a kormányprogram elfogadása: A miniszterelnök megválasztásáról, továbbá a kormány programjának elfogadásáról az Országgyűlés egyszerre határoz, a képviselők többségének szavazatával. A már megválasztott miniszterelnök határozza meg a kormány személyi összetételét: az Alkotmány szerint a minisztereket a miniszterelnök javaslatára a köztársasági elnök nevezi ki és menti fel.

Mert az elég nagy tévedés, hogy egy miniszterelnök legitimást csak választás útján szerezhet. Aki nem ért egyet, az tegye fel a kezét, ha találkozott már olyan szavazólappal, amin miniszterelnökre kellett szavazni. Mert bármilyen hihetetlen, azon csak országgyűlési képviselők és pártok nevei vannak. Legitimitást az a miniszterelnök szerez, aki mögött van parlamenti többség. Választások után a köztársasági elnök azt a pártok által megnevezett jelöltet bízza meg kormányalakítással, aki mögött feltételezhető a többség. Ez nem feltétlenül a győztes párt! Tehát azzal jönni, hogy nem legitim, az szerintem nem más, mint hangulatkeltés. Az pedig sosem jó.

Már azt hittem, hogy a hétvége legnagyobb meglepetése az lesz, hogy kisüt a nap, de erre jött a mi Ferencünk és felülírt mindent. Persze ezt is sokan félreértették, mert mindenhol az jelent meg, hogy lemondott. Pedig erről szó sincs. Amit tett, az az, hogy az általa vezetett pártnak megadta a lehetőséget arra, hogy két hét múlva leváltsa. Az indok az volt, hogy reggel a borotválkozó tükörbe nézve már nem az a Ferenc nézett vissza, aki megfelelő támogatással a háta mögött képes ellenállni a válságnak.

Azért be kell vallani, Gyurcsány rendkívül tehetséges ember. Sikeresen vezeti a válallkozásait és ez alapján miniszterelnöknek is megfelelőnek kellene lennie. Az egyetlen apró probléma, hogy az ország nem úgy működik, mint egy vállalat. Itt minden változáshoz törvényt kell elfogadni, illetve elfogadtatni. Ha nincs többség, akkor nincs az a miniszterelnök, aki képes lenne véghezvinni a változásokat.

És akkor itt térjünk vissza a szombati eseményekhez. Ha az elkövetkező két hétben valamilyen véletlen folytán sikerül találni egy új miniszterelnököt, akkor még mindig kérdés, hogy miként lesz meg számára az a többség, ami ahhoz kell, hogy radikális változtatásokat hajtson végre. Mert ha létezik ilyen, akkor azt Gyurcsány is kihasználhatta volna. Ha pedig nincs, akkor jöhet bárki.

De mi lehet az oka a bejelentésnek? Egyértelmű, hogy a túlélés. És ha arra gondolnánk, hogy ez önzés Gyurcsány részéről, akkor tévedünk. Ez a párt számára is a túlélést jelenti. A túlélés sikere pedig a végkifejlettől függ. Ha sikerül találni egy új miniszterelnököt, aki véghez viszi a szükséges lépéseket, akkor az félig meddig az MSZP sikere is, ráadásul Gyurcsány sokak számára átértékelődik, hogy nem ő a legrosszabb, aki jöhet. Ha nem jön össze a mutatvány, és előrehozott választások lesznek, akkor biztos a Fidesz győzelme. Viszont akkor a Fidesznek kell lépni, ami azt jelenti, hogy neki kell kellemetlen lépéseket megtenni. És most nincs úgy lealapozva a gazdaság, mint 1998-ban. Ez az önkormányzati választásokon jöhet jól az MSZP-nek. És Gyurcsány számára ez az egyik legkedvezőbb változat. Mert mindenki arra számít, hogy 2014-ben még visszatérhet. Akkor, ha jövőre lesznek a választások. Egy előrehozott választás esetén ez a visszatérés már 1013-ban megtörténhet.

Szóval a Feri feltett mindent egy lapra azért, hogy az övéinek minél több egzisztenciát mentsem meg. Ez akár méltányolható is lenne, ha közben rólunk nem feledkeztek volna meg. És ha már itt tartunk, akkor a nagy cirkuszban tényleg lehetne csavarni egyet a dolgon. Én akkor szórakoznék a legjobban, ha a konstruktív bizalmatlansági indítványban Orbánt jelölnék miniszterelnöknek.

Mert ugye a Fidesz előrehozott választásokat akar. Ebben a helyzetben megnézném, hogy hogyan szavaznak. Ha nem szavazzák meg, akkor az elég nagy blama, ha viszont igen, akkor kiderül, hogy ők is tudnak támogatni egy ilyen indítványt. Ráadásul egy év múlva lennének a választások, feltehetően kiegyenlítettebb esélyekkel, mint ha most lenne. Ha már móka-kacagás, akkor élvezzük mi is.

Egy dolgot sajnálok csak. Hogy nem egy héttel korábban történt a dolog. Mennyire más színezete lett volna március 15-ének. Sok háborgó hirtelen nem is tudott volna mit kezdeni magával. De mi lesz ezután? Ki lesz az ellenség? Mert a válság idején egyetlen dolog volt biztos, mégpedig az, hogy Gyurcsány az ellenség. És most még ezt is elvette tőlünk. Tényleg Gyurcsány a hibás! :)