Nem is olyan régen kidolgoztak egy olyan törvényjavaslatot,  amely arról szól, hogy korlátozzák a bankoknak az egyoldalú szerződésmódosítást. Nyilván ennek az ügyfelek örülnek, a bankok pedig kevésbbé. Olyannyira nem, hogy rögtön fenyegetőzni kezdtek, hogy még magasabbra emelik a törlesztőrészleteket, ha az országgyűlés elfogadja a törvényjavaslatot. A Bankszövetség szerint ugyanis az újabb kockázatokat is áthárítják majd az ügyfeleikre.

Ezzel az egésszel több problémám is van. Bármilyen üzlet során csak akkor lehet szerződést módosítani, ha az mindkét fél számára elfogadható. Ellenkező esetben a szerződést fel kell bontani. De a lényeg az, hogy a szerződés módosítását mind a két fél kezdeményezheti. Tehát ha a bank ragaszkodik az egyoldalú szerződésmódosítás jogához, akkor legyen ehhez joga az ügyfélnek is. Ha egy két fél által létrejött szerződés módosításához csak az egyik félnek van joga, az véleményem szerint az tisztességtelen üzleti magatartás. Nem mellesleg sérti az esélyegyenlőséget is.

A másik hivatkozási alap a törlesztőrészletek megemelésére az, hogy "a bankok ugyanis nem saját pénzből, hanem rövid lejáratú hitelekből adnak kölcsön. Csakhogy ezeket most drágábban tudják megújítani, mert Magyarország a piac szerint kockázatosabb ország, mint volt". Ez érthető is lenne, ha magyar bankokról lenne szó. De ilyen nincs. Talán az OTP kivételével az összes nagy bank valamelyik nagy európai bank leányvállalata. Nem gondolnám azt, hogy a leányvállalatok külön veszik fel a hiteleket egy nagyobb pénzintézettől. Mert itt is igaz lehet az, hogy nagy tételben olcsóbb a termék, jelen esetben a hitel.

Mellesleg nem ártana a körmükre nézni az állam részéről. Kíváncsi lennék egy olyan statisztikára, hogy mennyien kaptak úgy hitelt, hogy a jövedelmük alapján nem lettek volna rá jogosultak. Csak kellene egy lista az adósokról, azt összevetni az APEH adatbázisával, és máris kiderülne, hogy a bankoknak mennyire jogos a rinya. Ráadásul arról is képet lehetne kapni, hogy az adósok közül mennyien részesei a szürke gazdaságnak.

A kormány legújabb legideiglenesebb adócsomagja a hírek szerint csak maszatolás. De akkor mi értelme lehet? Az az egy biztos, hogy hosszú idő óta ez az intézkedés az egyetlen, ami tényleg azoknak kedvez, akik adót fizetnek a bérük után. Már ha a havi bruttó jövedelem meghaladja a 142000 forintot. Az már más kérdés, hogy miből lesz megteremtve a kieső adó fedezete.

És akkor itt tegyünk bele egy kis csavart a dologba. Eddig a Fidesztől csak azt hallottuk, hogy adót kell csökkenteni. A fedezetét ők sem mondták meg, de úgy látszik, hogy a térfélen ide-oda pattog a labda. Kérdés, hogy mi motiválja az adócsökkentést. Azt kevésbé tartom valószínűnek, hogy a Fidesz a folyamatos adócsökkentés emlegetésével rákényszeríteni a kormányt, hogy lépjen. Ez ugyanis sokak számára népszerű lehet, ami az MSZP-nek hozhat szavazatot. A kormány részéről teljesen más a kép. Ezzel a lépéssel kettős előnyhöz juthatnak. Az egyik az, hogy a részben kedvező hatása miatt faraghatnak a hátrányukból. A másik pedig az, hogy ha lecsökkentik az SZJA-t, akkor azzal jelentős mennyiségű szelet tudnak kifogni a Fidesz vitorlájából, hiszen ha ők kormányra kerülnek, akkor kisebb mozgásterük marad. Persze ezek mellett az intézkedések mellett még azért lesz lehetőség.

És újra fordítsunk egyet a dolgon. Ezeket az adótörvényeket meg is kell szavazni. Ha az ellenzék folytatja eddigi gyakorlatát és leszavazza a kormány javaslatát, akkor azt úgy lehet kommunikálni a népnek, hogy lám-lám a Fidesz az adócsökkentés ellen van. És ebben a pillanatban új vezérfonalat kell találni a kampányukhoz. Vagy nagyon sokat magyarázkodni.

A nagy kérdés már csak az, hogy a nagy szerkezeti átalakításoknak mikor fognak végre neki.

Most, hogy aludtunk egyet a hírre, van lehetőség higgadtan értékelni az MDF lépését. Bennem is sok mindent elindított. Ha az MDF népszerűségét (vagy inkább népszerűtlenségét) nézzük, akkor érthető a menekülési útvonal keresése. A jelenlegi közvélemény kutatási adatok alapján nincs sok esélye a pártnak arra, hogy nemhogy kormányzati tényező, de egyáltalán parlamenti szereplő legyen egy következő választáskor. A kérdés csak az, hogy ez a pár százalék mennyire hű a párthoz, de ez mindegy is. Ahhoz, hogy számukra sikeres legyen egy választás, ettől több támogatót kell találni. Akkor viszont már belefér némi veszteség is. Újra kell pozícionálni a pártot! Ez a feladat.

De hol lehet potenciális szavazókat találni? Ha nagy halmazokban gondolkodunk, akkor két csoportot tudunk megkülömböztetni. Az egyikben vannak azok, akik költségvetés haszonélvezői (nyugdíjasok, segélyezettek stb.), a másikban pedig azok, akik a költségvetés befizetői. Nyilván az első csoportban nem sok keresni való van, mert ők azok, akik minden kiváltsághoz ragaszkodnak. A másik csoport érdekesebb. Ott már lehet keresni való. Abban a csoportban sok az olyan ember, akik eddig a két nagy pártot támogatták, de már elegük van abból, hogy mindig csak igézgetik a változásokat, de konkrét lépések, vagy programok még nem születtek. És itt nem csak az MSZP hunyó, hanem a FIDESZ is. Onnan sem lehet sok konkrétumot hallani. Ez pedig bele illik az MDF képébe. Legyen egy olyan személy és program, ami a köztudatban feszültséget okoz és sokakat gondolkodásra serkent. Ez viszont bejött, mert mindenki erről beszél. Sokan csak azt látják, hogy van egy kemény, de létező program, és mellette egy olyan ember, akiről el is hiszik, hogy végrehajtja. A mérleg másik serpenyőjében pedig a semmi. Kíváncsi vagyok, hogy hány százalék van, akit már nem érdekel a duma, és úgy gondolja, hogy Bokros programja az, amit támogatni kíván.

De még mindig nem tudjuk, hogy az MDF-nél mennyi időre terveznek. Jövő tavaszra még beérhet a dolog, de ez a konstruktív bizalmatlanság kockázatos. Olyanoknak kellene mögé állni, akiknek nem érdekük. Még a végén a Fidesznek lesz igaza, hogy a népnek kell dönteni. Csak sajnos a többség nem akarja a változást. Ahhoz elég, hogy az MDF-et megmentse, de többséget nem tud teremteni. Ez pedig ...

A mai nap is szolgált meglepetéssel, de valahogy nem okozott sokkot senkiben. Valamit sejteni lehetett, mert hetek óta ment a találgatás, hogy vajon mire kellhet az MDF-nek Bokros Lajos. Mert egy EP válsztási lista első hely egy olyan párt részéről, aminek kevés az esély a küszöb átlépésére, nem sokat érhet. Miért mondja azt Bokros, hogy elvállalna egy miniszterelnöki posztot, miközben EP listát vezet? Valami itt nagyon le van zsírozva, amiről még nem sokat tudunk. Ha csak kóstolgatják egymást a pártok, akkor rossz időpontot választottak, mert most tettekre van szükség.

Nem mondom, hogy nem jó ötlet Bokrost miniszterelnöknek választani, de kik fogják támogatni a munkában? Kik fogják megszavazni a reformokhoz szükséges törvényeket? Azok, akik eddig is gyávák voltak tenni valamit, mert féltették a saját egzisztenciájukat?

Nem akarok pesszimista lenni, de lehet itt bárki a miniszterelnök, ha nincs mögötte egy támogató bázis, akkor szart sem ér senki. És nem a társadalmi támogatásra gondolok, mert azokhoz a lépésekhez, amiket meg kell tenni, nem sok támogatóra lehet lelni a nép közül. Nagyon kemény törvényeket kell majd megszavazni. Ez az, amihez senki nem akarja adni az arcát, mert egyébként nem tud majd a választói szemébe nézni. Ami sok mindent elárul. Nem biztos, hogy az a jó politika, ha azok az elsődleges szavazók, akik a rendszer gyengeségeiből élnek. Ha a hangsúly eltolódik a rendszer fenntartói (adófizetők) felé, akkor talán mások is úgy gondolják, hogy megéri jófiúnak lenni.

Kezdek félni, hogy reménytelen minden próbálkozás.

Egyre többen érzik úgy, hogy a jelenlegi kormány nem rúg labdába a következő országgyűlési választásokon. Ebből következik, hogy egyre többen érzik úgy, hogy majd ők igen. Amit viszont szeretnek hangoztatni, hogy CSAK olyan alakulat jöhet szóba, aki mögött széles társadalmi támogatás van. És ettől kezdve meg van lőve az egyész. Azért jutottunk idáig, mert az eddigi kormányok olyan intézkedéseket hoztak, amik a számukra fontos szavazói bázisnak kedvező volt. Most akkor mindenki belegondolhat, hogy a széles támogatás mennyire oldja meg az ország bajait.

Ha visszagondolunk egy évvel ezelőttre, akkor pontos képet kapunk arról, hogy mennyire képes a társadalom támogatni olyan intézkedéseket, amelyek a saját érdekeit negatívan érintik (Tudom, hogy az nem arról szolt, hanem Gyurcsány népszerűségéről, de ebből is látszik, hogy mennyire érdekli az embereket a lényeg).

Szóval ki lesz az a politikai erő, aki ha elmondja, hogy milyen programja van, széles tömegeket tud maga mögé állítani? Vagy tényleg nincs más megoldás, mint a szakértői kormány? De hogy kerül pozícióba egy ilyen társulat? Ha a választások után az új kormány úgy dönt, hogy az irányítást rábízza egy szakértői kormányra, akkor az milyen reakciót vált majd ki a szavazókból? Vajon nem érzik majd magukat becsapva? Mert a győzelemhez szükség van egy széles réteg számára elfogadható programra. És ma a széles réteget nem azok képviselik, akik támogatnának egy komplex reformprogramot, hanem azok, akik a jelenlegi struktúrának a haszonélvezői. Húzzanak bármelyik oldalhoz is. Persze lehet jönni azzal, hogy azért van szükség szakértői kormányra, mert nem gondolták azt, hogy milyen helyzetben van az ország, de ez már nem lesz őszinte kifogás. Amikor napi szinten emlegetnek államcsődöt, akkor nincsenek tisztában az ország állapotával?

Csak abban tudok reménykedni, hogy a megoldás minél hamarabb érkezik és nem vesztegetünk el még több időt mindenféle próbálgatásra, meg maszatolgatásra!