Nézve a népszerű blogokat, szinte már mindegyik foglalkozott az Artisjus aktuális ámokfutásával, miszerint matricás lesz a pendrájv. De valljuk be, azért van benne jó dolog is. Az eljárás fellendíti az internetes kereskedelmet, és az emberek végre testközelből tapasztalhatják meg az unio egyik alapelvét a termékek és szolgáltatások szabad áramlásáról. Azért az elgondolkodtató, hogy a nagy tételben letöltők eddig is szlovákiából szerezték be a nyersanyagot, mégis 12 milliárd körüli összeget harácsol össze az artisjus. Hihetetlen pénzek mennek ki az országból úgy, hogy közben fentartunk egy, a feladatát ellátni képtelen szervezetet. Az egész felvet bennem néhány kérdést:

• A termék költségének melyik részére rakódik rá ez a díj? Mert ugye a nettó fogyasztói árra már csak adók szoktak rárakódni. Az pedig az APEH kiváltsága. A nettó árba pedig milyen alapon szól bele bárki? És akkor az a fogyasztónak nem csak a matricadíj utáni többletet kell megfizetni, de még az arra számított adót is!
• Mi történik akkor, ha a kereskedő matrica nélküli terméket forgalmaz?
• Mit vásárol a fogyasztó? Milyen előnye származik a vásárlónak a díj megfizetése után?

Tegyük fel, hogy jogos a matricadíj. Ezek szerint azért van rá szükség, mert a jogdíjköteles művek alkotói így kapják meg a járandóságukat. Mennyire arányos az elosztás? A külföldi előadók is részesülnek a díjakbol? Mert bizonyítható, hogy a díjköteles médiákon nem csak magyar szerzők felvételei vannak. A zenészek véletlenül nem a kiadóikkal állnak szerződésben a jogdíjakat illetően? Vajon az Artisjus mennyit fizet a kiadóknak? És a kiadókat miért nem zavarja, hogy valakik beleköpnek a bizniszükbe?

Az alábbi idézet az Artisjus honlapjáról való:

Miért kell fizetni az "üres" CD-k, DVD-k után szerzői jogdíjat?

A magáncélú másolatkészítést a szerzői jogi törvény viszonylag széles körben lehetővé teszi. Ez azonban csak úgy lehetséges, ha azoknak a műveknek az alkotói, jogosultjai, amelyek a törvény alapján így másolhatóak, legalább részbeni kártalanításban részesülnek. A jog nem akarja a magánszemélyeket a másolatkészítések miatt folyamatosan ellenőrizni, ezért azokat kötelezi átalány jellegű fizetésre, akik olyan hordozókat gyártanak, forgalmaznak, amelyek lehetővé teszik a magáncélú másolatkészítést.

 

Egy kis szövegértési problémám van. Az adathordozók nem teszik lehetővé a másolat készítését, csak a másolat tárolását! Sem CD-vel, sem pendrájvval nem lehet másolatot készíteni. Ahhoz számítógép és egy program szükséges. Ez csak egy kis kitérő volt.

Azt hiszem a fő probléma nem magával az Artisjussal van, hanem magával a szerzői jogi biznisszel. És most nem csak a zenére gondolok, hanem a filmekre és a szoftverekre is. Az a gond, hogy leragadtak egy szinten és onnan nem képesek túllépni. Rendgeteg pénzt elköltenek arra, hogy bírságoljanak, korlátozzanak, és megpróbálják fenntartani azt a rendszert, amit valamikor régen jónak gondoltak. Csak azóta eltelt néhány év és gyökeresen megváltoztak a fogyasztói szokások! A tartalmak beszerzése áttevődött az internetre. Még van néhány mókus, akik azt mondják, hogy ők azzal támogatják a zenekarokat, hogy megveszik a lemezüket. Pedig támogathatnák őket úgy is, hogy letöltik a netről. Ha a sok pénzt nem a korlátozásra költenék, hanem arra, hogy megteremtsék a legális letöltések feltételeit. Ez pedig még nem történt meg. Pedig már 2009 van! Lehet korlátozni, meg tiltani a p2p hálózatokat, de ha megfelelően szabályoznák, akár átalány díjas letöltési rendszerrel, akkor hatalmas bevétele lehetne minden szerzői jogdíjra jogosult szerplőnek. Én személy szerint hajlandó lennék fizetni akár az internet szolgáltatónak is havi 500-1000 Ft-ot azért, hogy ezzel legalizáljuk a letöltött tartalmakat. Éves szinten ez többet hozna a konyhára, mint az adathordozókra rakott matricadíj. És akkor az is mindegy lenne, hogy az emberfia honnan szerzi be az adathordozókat.

Vannak még ebben az országban reformra szoruló területek.

Kiderült, hogy a Fidesznek van programja. Ez pedig örömteli hír, hiszen eddig nem nagyon hallottunk róla. De most egy elejtett mondatvól kiderült, hogy mégis van:

"A Fidesz és az SZDSZ vezetői a Reformszövetség tagjaival tárgyaltak csütörtökön, a két párt teljesen ellentétesen értékelte a javaslatcsomagot. Orbán Viktor, a Fidesz elnöke a megbeszélés után azt mondta, pártja programjába semennyire nem illeszkednek a Reformszövetség javaslatai; más dimenzióban kell megfogalmazni egy következő kormány teendőit."

Tehát úgy néz ki, hogy megtörtént a programalkotás, felkészültek a kormányzásra, indulhat a menet. Amit eddig tudtunk, az az, hogy adót kell csökkenteni. Ennek személy szerint nagyon örülnék. Bár van egy kissé kényes része a dolognak. Történetesen az, hogy a kiesést a költségvetésből pótolni kell. Mivel adócsökkentésről van szó, és Gyurcsány már kijátszotta az adóátrendezés kártyát - ezzel kisajátítva a fogalmat -, nem marad más hátra, mint hogy a kiadási oldalon történjen változás. Tételezzük fel, hogy meg kívánják őrizni a költségvetés egyensúlyát. Mivel folyamatosan azt halljuk, hogy a költségvetés el van szállva, plusz még az adócsökkentés, így alsó hangon is sok száz milliárd forint kiadáscsökkentésre van szükség. De honnan?

• Egészségügy: A Fidesz szerint még több pénz kellene az egészségügybe. Ha nem a költségvetésből lesz több pénz, akkor az egészségügyet igénybe vevőknek kell bele tenni. Lehet, hogy pl. vizitdíj? Privatizáció?
• Oktatás: Mindenki tudja, hogy kevés a pénz az oktatásban. A felsőoktatás az, ahol lehet bevonni külső tőkét kutatások révén, de az alap és közép szintű oktatásban ez nem megoldható. Persze lehet hatékonyabbá tenni, összevonni iskolákat, vagy esetleg bezárni intézményeket.
• Nyugdíjrendszer: Itt több lehetőség van. A 13. havi nyugdíj megszüntetése, korkedvezményes nyugdíjba vonulás korlátozása, rokkantnyugdíj szigorítása stb. Az egyetlen baj, hogy mindegyik széles szavazóbázist érint.
• Szociális juttatások: Segélyezés szigorítása, családi adókedvezmények és jutatások átalakítása.
• Önkormányzati rendszer: Néhány éve már volt próbálkozás a regionális önkormányzati rendszer kialakítására, de pont a Fidesz volt az, aki megakadályozta a 2/3-os törvény elfogadását. Nem mellesleg az önkormányzatok többségében az ő embereik ülnek.
• Államigazgatás: ebben van a legtöbb lehetőség, mert egy kormányváltás után menetrend szerint jön a teljes állománycsere. Ehhez pedig előre készen kell lenni egy új struktúrának. A kérdés csak az, hogy mihz fog kezdeni az a sok ember, aki nem ért máshoz, mint az államigazgatáshoz?

Csak néhány terület van érintve, de jól látszik, hogy nem egyszerű dolog százmilliárdokat, ne adj isten ezer milliárdos megtakarítást elérni úgy, hogy ne legyen jelentős mértékű az elégedetlenkedők köre. Így persze nem csoda, hogy a program titkos, mert aki 2/3-os többségre hajt, az nem engedheti meg magának azt, hogy akár néhány százalékot is elveszítsen. De van egy hátulütője a dolognak. Hány százalékot lehet úgy elveszíteni, hogy titkolják a programot? Mára odáig jutottunk, hogy átlátszó, demagóg szövegekkel nem lehet meggyőzni az embereket. Ha mégis, akkor csak egy klasszikust tudok idézni: "El lehet innen menni".

Az élmény elég friss. Ma hallottam a Híradóban.

A hír a következő:

"Tömegesen íratják át az EVÁ-zó cégek az autóikat magánszemélyek nevére, mert február óta nekik is kell a kocsik után adót fizetni. Körülbelül 10 ezer céget érint a változás. Az átírás hetvenezer forintba kerül, de az adó még a kisebb autóknál is magasabb lenne évente, tehát megéri. Az adót először áprilisban kell majd befizetni, azt mondják, akkor még többen íratják majd saját nevükre a cégautókat. "

Nem mondom, hogy egyetértek az adóztatás mértékével, de az sem normális, hogy mindenki céges autóval járjon. Viszont van egy kis gond a hírben szereplő megoldással. Ugyanis ha csak simán átírják a használóra az autót, akkor hirtelen esélyessé válik egy vagyonosodási vizsgálat, ahol nagy valószínűséggel nem tud elszámolni, hogy miből vette az autót. Ha pedig papíron ki is fizeti az árat a delikvens, akkor az bevételként jelentkezik a vállalkozásban, ami szintén adóköteles.

Tehát kérdés elég sok van a művelettel kapcsolatban, de bízom a magyar válalkozók leleményességében, mert így is mindent elkövettek, hogy csak minimálisan kelljen hozzájárulni a közöshöz.

A múlt heti "Házon kívül" adásában ismét terítékre került a Provident. Elég érdekes az, amikor egy pénzügyi szolgáltató magyarázkodik a tevékenysége, és a hozzá kapcsolódó díjakkal kapcsolatban. A műsorban (http://www.rtlhirek.hu/video/45442) az ügyeletes bohóc szerepét Karsai "igazságosztó" József MSZP-s parlamenti képviselő játszotta. Amit a műsorban bemutattak a részéről az egyszerre volt dráma, komédia és nem mellesleg felbújtás. De ne is vele foglalkozzunk, mert az ember elszomorodik, hogy kik kerülhetnek be a parlamentbe.

Ami megfogott a műsorban, az a 40. másodpercben hallható, arra a kérdésre, hogy kiszámolták-e, hogy tudják-e fozetni a részleteket. A válasz meglepő volt: "... ha adnak, fogadd el, ha ütnek, szaladj el ..." Ez pedig elég durva. Fingja nincs, hogy tudja-e fizetni, de ha odaadják, akkor nem ellenkezik. A kérdés persze az, hogy mire kellhetett a kölcsön. Azt mondják, a Provident olyan embereknek ad kölcsönt, akiknek más nem ad. Talán nem véletlen. Ha hitelképes lenne, akkor biztosan kapna. De tegyük fel, hogy nem érdekli a szolgáltatót. Ha valaki fogyasztási cikket (mikró, dvd lejátszó stb.) vesz, akkor legyen benne annyi, hogy gyűjt rá egy kicsit. Nem lehet az olyan sürgős. Persze ha tényleg arról szól a dolog, hogy a számlát kell kifizetni, akkor még elszomorítóbb a helyzet. Mert az szép dolog, hogy most kölcsönből kifizetik a számlát, de a következő hónapban a számla mellett már a törlesztő részlet is ott lesz. És akkor kihez fordulnak? Tényleg nem marad más, mint az uzsorás.

Az egész pénzügyi kultúra egy nagy moslék. És erre még a bankok és pénzügyi szolgáltatók is rátesznek egy lapáttal. A szociális háló pedig nem jól szűri a moslékot!

Hát itt van nekünk a harmadik. Megszületett a döntés. Dö vinör iz: Ádok Zoli.

Most már azért kezd vicces lenni a történet. Idézném a Velvetet: "Ádok Zoltánt küldi a Magyar Televízió szakmai zsűrije Moszkvába, hogy képviselje hazánkat a 2009-es Eurovíziós Dalfesztiválon. ". Milyen szakmai zsűri? Az ágytálmosók szakmai szervezete is jobb döntéseket hoz. De a fő baj nem is a zsűrivel van. Az egész jelölési rendszerrel és lebonyolítással. Ki dönti el, hogy milyen zeneszámok kerülnek be a 1xx jelölt közé? Maguktól jelentkeznek az előadók? Bennük nincs annyi, hogy nem jelentkeznek egy olyan eseményre, amire nem alkalmas a daluk? Vagy nem kapnak beosztást, hogy mikor kell részt venni egy esetkeges győzelem esetén egy nemzetközi fesztiválon? És akkor még mindig ott van a lebonyolítás. Kik azok az emberek, akik a dalokat előkészítik zsűrizésre? Nincs egy pár főből állo kis társaság, akik előzetesen szűrik a jelentkezőket? Gondolom van néhány követelmény, aminek meg kell felelni. Tehát nem lenne hátrány, ha a zsűri elé csak olyan dalok kerülnének, amelyek átmentek a rostán. Bár van a dolognak egy másik oldala is. Vannak olyan alapvető kritériumok, aminek egy magyar jelöltnek meg kell felelni? Mit kell képviselni? Milyen üzenetet szeretnénk tudatni a világgal? Mit szeretnénk magunkból megmutatni?

Az az igazság, hogy eddig nem nagyon sikerült a produkció. Csak reménykedni lehet, hogy az éppen aktuális jelölt végleges lesz és nem derül ki, hogy a zeneszerző úr ismét egy korábbi szerzeményét sózta rá egy feltörekvő magyar előadóművészre!