Azt hiszem, ez megint egy olyan intézmény, ami egy kicsit idejét múlta a 21. században. Mert ugye amit figyelembe vesz a bérek kialakításánál, az a végzettség és a szolgálati idő. Egy valamit nem vesz figyelembe, ez pedig az egyén teljesítménye. Amikor már kormányzati szinten is arról beszélnek, hogy mennyire fontos a teljesítményértékelés, akkor ezt sem lenne szabad szem elől veszíteni. És nem csak a jutalmazásnál, hanem az év minden napján! Milyen lesz az az oktatás, ahol a fiatalok elhagyják a pályát, a sokszor nevetségesen alacsony bér miatt? 

Ha egy fiatal oktató bekerül egy oktatási intézménybe, akkor feltételezhetően alacsony végzettséggel rendelkezik a többiekhez képest. Ezzel együtt jár a magasabb óraszám, és az is, hogy mivel ő ott a fiatal, vele csináltatják meg azt, amihez az idősebbeknek már nincs kedvük. Tehát a kötelezően elvégzendő feladatok mellé nyer még egy csomó másikat is. Mindezt a nem sokkal nettó 100e Ft feletti bér mellé. A szeme előtt álló kép pedig az, hogy még tovább tanulni, hogy magasabb végzettsége legyen és csökkenjen az óraterhelése. Tehát az lesz a motiváció, hogy kevesebb munkával több pénzhez lehet jutni. Ez pedig szemben áll azzal, amit elvárunk egy pedagóustól, amikor az iskolába adjuk a gyermekeinket.

Mit tegyen az az ember, akinek nincsenek vezetői ambíciói, egyszerűen csak végezni akarja a munkáját, mert szereti csinálni azt, amit csinál? Nem biztos, hogy vannak évtizedei arra, hogy megvárja, amíg olyan bért kap, amiből meg lehet élni. Ha fiatalon családot akar alapítani és tisztességesen el is akarja tartani, akkor egy lehetősége marad. Elhagyja azt a pályát, amit szeret é skeres egy olyat, ahol megfizetik. Így lesznek majd a fiatal pedagógusból hajón szolgáló szobalányok, vagy értékesítők. A gyermekeinkből pedig egyre hülyébb emberek.

Tényleg nem lehet az elvégzett munka alapján differenciálni a béreket? Vagy ez már egy annyira bebetonozott módszer, hogy az ellenállástól való félelem miatt nem mer senki hozzányúlni?

Sokan sokféle elméletet kidolgoztak már arra, hogy mi volt a válság kiváltó oka.  Nekem is van egy elméletem. Nem is annyira bonyolult. Úgy gondolom, hogy a válság kialakulásában óriási szerepe volt a marketingeseknek. Most lehet, hogy sokan hülyének néznek, de gondoljunk csak bele. A marketinges kitalálta, hogy rávesz minket arra, hogy fogyasszunk. Ezzel önmagában nincs gond, hiszen az egy természetes dolog, hogy ha megjelenek egy termékkel a piacon, akkor felhívom azoknak a figyelmét, akik erre vágynak, hogy íme tessék, itt van számodra a tökéletes termék. A fő gond ott van, amikor azt akarják megmondani, hogy nekünk mi a jó. Tehát nem igényeket elégítenek ki, hanem igényeket generálnak. Ennek pedig az lesz a következménye, hogy olyanokat fogunk vásárolni, amire egyébként nincs igazán szükségünk. Gondolt valaki arra valaha, hogy milyen jó lenne, ha a mobiltelefonjával lehetne fényképezni? Ennyi erővel azt is kitalálhatták volna, hogy lehessen vele tv távirányítani. Persze amikor már volt benne, akkor mindenki rohant, hogy megszerezze álmai készülékét. Ez persze arra ösztönözte a gyártót, hogy fejlesszen, amihez pénz kellett, természetesen hitelből. Az egységsugarú vásárló pedig eljutott arra a szintre, hogy hitelből vette meg az általa nagyra becsült terméket. Ez a jelenség gyakorlatilag az összes iparágban végbement.

Mennyivel egyszerűbb lakópark néven eladni a panelfílinget, mint mondjuk közlekedést fejleszteni és kiterjeszteni a nagyvárosok mentén az agglomerációt. Persze ha a polgár fogyaszt, akkor az jó az államnak is, hiszen növekszik a GDP és nőnek az adóbevételek.

Meg kellene tanulnunk a mondás szerint élni: Addig nyújtózkodjunk, ameddig a takarónk ér!

Egyre jobban elgondolkodom azon, hogy mennyit ér egy cég számára az ügyfelek hűsége. Az apropót természetesen a most záruló kötelező váltás is adta (http://index.hu/gazdasag/magyar/netbiz081112/). Miért nem éri meg egy cégnek a hűséget díjazni? Tényleg fontosabb az új ügyfél megszerzése, mint a régi megtartása

Én azt gondolom, hogy megszerezni sokkal könnyebb egy vevőt, mint megtartani. Ha valakit sikerül hosszú távra magamhoz kötni, mert megfelelő szolgáltatást nyújtok, akkor csak profitálhatok belőle. Ráadásul éppen a biztosítás az a termék, amellyel sokan nagyon bizalmatlanok. Ha valakinek el tudom nyerni a bizalmát és hűségét, akkor könnyebben tudok neki más termékeket is eladni. És az sem mellékes, hogy ha egy kívülálló azt látja, hogy megfelelő módon gondoskodom a vevőimről, akkor könnyebben és kevesebb költséggel tudom majd elérni, hogy ő is a vevőm legyen.

Sokszor úgy tűnik, hogy a nagy verseny, kibillenti a döntéshozókat a racionalitás talajáról. Persze az is igaz, hogy a piaci magatartás komolyan befolyásolja az emberek tudatát, és ezen keresztül végbe megy valamilyen szintű népnevelés is. A kérdés csak az, hogy meddig lehet elmenni.

A TV2 tegnapi napló című műsorában volt egy ember, aki tejtermelő gazdaként tüntetést szervezett. Az ötlet akár támogatandó is lehetne, de a kivitelezés tipikusan magyarosra sikerült. Mi a faszt keres ő egy áruházlánc logisztikai bázisán? Árulnak ott kimért tejet? Vagy mi közük hozzá? Nem akarok senkit védeni, logikailag nem jön össze a dolog. A tejtermelő majd eladja a tejet a tejipari vállalatnak, aki majd felvizezi, csomagolja és továbbadja a kereskedőknek. Lehet azon sírni, hogy a multi olcsóbban adja a tejet, mint amennyibe a termelőnek kerül. De a tehénből kijön a majd' 4%-os zsírtartalmú tej, a boltban meg lehet kapni 1,5-ös, vagy 2,8-as tejet. Abban a doboz tejben kb 1/3 a tehéntej, a többi víz, meg adalék. Tehát akár lehet is olcsóbb a multiknál kapott tej, mint amennyiért a termelő megtermeli.

Szó sincs róla, hogy védeni akarnám a multikat. A probléma tényleg valóságos, de a megoldást nem itt kell keresni. A hiba a magyar emberek fejében van. Ha ők elsődlegesen az ár szerint vásárolnak, akkor nehéz lesz változtatni. Először a fejekben kellene rendet rakni. Lehet azt mondani, hogy a magyarok szart állítanak elő, de aki ezt mondja, az a saját munkáját is leminősíti, és feljogosít másokat, hogy őt fikázzák. Ha valaki rendesen dolgozik, akkor legyen már benne annyi, hogy ezt másokról is feltételezi.

Ez a blog azért készült, hogy leírjam, mit gondolok néhány dologról. Biztosan jó lesz visszanézni és szembesülni, néhány korábbi véleményemmel.