Mi lehet a célja a sztrájknak? Elmélet az sok van. Íme az egyik. Ha a vasutasok fizetését felemelik 10 %-al, akkor valószínűleg magasabb szakszervezeti tagdíjat tudnak fizetni. Amennyiben arányos a fizetéssel. Ez persze nagyon jó lehet a szakszi vezéreknek. 

Miért nem lázadnak fel a vasutasok a szakszervezeti vezetők ellen, akik nem képesek hatékonyan képviselni az érdekeiket? Mert az elmúlt időszakban egy lépést sem sikerült előbbre jutni. Lassan kezdjük megszokni, hogy menetrend szerint jön a vasút leállása.

És mik a követelések?

• Egyszeri 250k Ft. a CARGO eladásából, mert csak. Az ok, amit fel szoktak hozni, az az, hogy mások is kaptak privatizációs bevételekből. Nekik sem biztos, hogy járt volna, de legalább jutott. A MÁV-nál viszont nem is jár és nem is jut.
• 10 %-os béremelés. Miért pont annyi? Mert szép kerek szám? Mert úgy néz ki, hogy az inflációhoz nem sok köze van.
• Az új menetrend visszavonása. Csak kellett valami aktuális, mert különben unalmas lenne az első kettő. Persze azért biztosan lehet benne valami. Csak az indok volt furcsa. Nem azért parádéznak, mert az utasoknak problémás lehet. Nem. Azért, mert a vasutasok nem tudnak dolgozni járni rendesen. Nem érnek be 6-ra. Akkor legyen a műszak 7-7-ig. Nem olyan nehéz ez.

Érdekes, hogy mindenki érzi/érti a gazdasági válságot, csak valahogy a vasutasok nem. Tényleg annyira nehéz felfogni, hogy nem lehet többet költeni, mint amennyi van? De végül is mi az a pár milliárd, amit ők szeretnének?

Csak egy érdekes gondolat. A szakszervezet elvileg a munkaadóval szemben képviseli a dolgozók érdekeit. A munkáltató a MÁV. Ez idáig rendben van. A tulajdonos viszont az állam. Az állammal nem áll kapcsolatban a szakszervezet? Akkor milyen jogon követelik a 250000 Ft-ot?

Sokakban felmerül, hogy inkább örülnének annak, hogy van munkájuk. Miért lenne ez a legnagyobb gondjuk? Hallott valaki olyat, hogy megszűnne a MÁV, vagy bárkit el akarnának küldeni? Ez a legbiztosabb munkahely magyarországon. Az állam akkor is pumpálná bele az adófizetők milliárdjait, ha egyetlen utas sem lenne!

Az alábbi képet a fogyasztás egyik templomában lőttem. Remek példa arra, hogyan orientáljuk a leendő vevőinket egy adott márkához. A képlet egyszerű. Dobjunk piacra a termékprofilunknak megfelelő játékot lehetőleg karácsony előtt, amikor az emberek minden szart megvesznek kínjukban. A játék tartalmazza a cég logóját és a valódi termékek színében pompázzon, hogy minél jobban beleívodjon a gyerek agyába a márkával azonosítható elemek.

Persze gondolom az sem elhanyagolható, hogy a kedves szülő valamilyen szinten kötődjön a márkához. De ez nem feltétel.

A termék maga egyébként rendelkezik minden kényelmi funkcióval. Hangot ad és rezeg is, mint az igazi légkalapács. Csak remélni merem, hogy a mi házunkban senkinek nem hoz ilyet a jézuska, mert akkor szép új év elé nézünk.

Fogyasszunk egészséggel!

Nem akartam ilyen dologról írni, mert már eléggé elcsépelt, hogy késnek a vonatok, de ismét sikerült olyat produkálni, ami mellett ebben a sztrájkkal fenyegetett időkben nem lehet szó nélkül elmenni.

A történet 2008 december 9-én este kezdődik, amikor jómunkás emberhez mérten siettem a nyugatiból 19:05-kor induló zónázó vonathoz. Siettem, de minek, mert vonat az nem volt. Az 5. vágányról kellett volna indulnia, csak éppen nem állt ott semmi. Közben bejött egy szerelvény a 4. vágányra, amely 19:10-kor személyként ment volna Vácra. Szinte láttam az emberek fejében a csikorgó fogaskerekeket, ahogy azon gondolkodnak, hogy mit tegyenek. Az A terv az lehetett, hogy elmennek a személlyel Vácig, onnan megoldják valahogy, a B terv pedig az, hogy kockáztatnak és várnak a bizonytalanra. Volt néhány A típusos versenyző, de a többség a "kockázat nélkül nincs siker" elvet alkalmazva várt tovább némán, átfagyva. 19:10-kor elindult a személy vonat. 19:12-kor bemondta a hangosbemondó, hogy a "menetrend szerint 19:05-kor Szobig közlekedő zónázó vonat késéssel indul". Hát bazdmeg, ha nem mondod, hülyén halunk meg. Már a bakonyban élő rokonok is tudták, hogy késik a vonat. Egyébként ez egy tipikus példája az utastájékoztatásnak. Mindent elmondtak, csak azt nem, hogy honnan és mikor indul a vonat. Gondolom azért, mert lövésük sem volt róla. Ami elég elszomorító! Végre begurult egy szerelvény és 20 perc késéssel sikerült elindulni.

Ami ilyenkor a legszebb szokott lenni, az az, hogy a kaller végigsétál a vonat mellett a kis nyomtatványával és felírja a vagonok számát. Szerintem összeültek egy agymenésre a vasutasok és összeötletelték, hogy hogyan lehetne ezt felgyorsítani. A megoldás az lett, hogy kevesebb kocsit kell indítani, így gyorsabban a végére lehet értni. Nem tudom megérteni, hogy a kocsik száma miért nincs felírva a mozdonyvezetőnek. Hetek óta ugyanaz az összeállítás van némely vonatnál. Nem lehetne, hogy ne az utast szívassuk még azzal is, hogy erre kell várni?

A történet folytatása 2008. december 10. Meglepő módon ismét nagy sietség a 19:05-ös zónázóhoz. Már akkor gyanút fogtam, hogy itt megint nem lesz egy tiszta menet a dolog, amikor megláttam, hogy fullra tele van a vonat. És igen. Valami vonat megint kimaradhatott, és a zónázó személyként közlekedett. Hát gratulálok.

Az egyetlen pozitívum a dologban, hogy ilyenkor nem jön kalauz, így nagy esély van a bliccelésre. Bár ez a bérleteseket nem nyugtatja meg. Aki pedig naponta vesz jegyet, azt nem ösztönzi arra, hogy ő is bérletes legyen, mert olyan sűrűn fordul elő rendkívüli esemény, hogy megéri a kivárásra játszani.

Üzzenném a sztrájkolni készülőknek, hogy semmi okuk rá!

A régi lemez újra forog. Illetve ez egy remix változat. Ugyanis kiegészült egy újabb követeléssel:

"újabb követeléssel bővítettük a kollektív munkaügyi vitát..., a tervezett menetrend ugyanis sok vasutas számára gyakorlatilag ellehetetleníti a munkába járást, illetve a munkahelyről történő hazajutást, rengeteg munkavállaló megszokott életvitelének feladását vonva maga után"

Erre a versenyszférában azt mondják, hogy: Oldd meg! Persze nem akarom azt mondani, hogy egy elhanyagolható dolog lenne ez, csak kezdem azt hinni, hogy túl sok kiváltságot kapnak ahhoz képest, hogy mennyit nyújtanak. És nem csak az utasok (vevők) felé, hanem a munkaadójuk felé is.

De ha már a követeléseknél tartunk. Én is összeszedtem néhányat, mint aktív használója a szolgáltatásnak:

• tisztaság
• pontosság
• udvarias személyzet
• pontos utastájékoztatás
• igényekhez igazodó szerelvényméret
• mindenkire egyformán érvényes szabályok

Hirtelen felindulásból ezek jutottak eszembe, de biztosan lehetne még egy párat felsorolni. Lehetne rangsort is felállítani, de felesleges, mert úgy sem fog változni semmi. Pedig ezek olyan dolgok, amelyek vagy csak egyéni hozzáállás kérdése, vagy egyébként is egy vagon pénzt költenek rá eredmény nélkül.

Annyira jó lenne, ha egyszer magukba néznének a vasutasok és elgondolkodnának azon, hogy mennyire elégedettek az utasok a munkájukkal. Több probléma is van. vagy nincsenek szervezeti célok, vagy nincsen lebontva a szervezet minden szintjére. Ennek következménye, hogy a dolgozók motiválatlanok, ami nagy mértékben befolyásolja a teljesítményüket. De az is lehet, hogy ennyire nehézkes a szervezet, és reménytelen mindenféle próbálkozás.

Annyira örülnék, ha akkor állna elő a szakszervezet a követelésekkel, amikor már bizonyították, hogy képesek az utazóközönség igényeit ha nem is teljes mértékben, de nagyrészt teljesíteni.

Mágikus szám, mágikus tartalommal és többféle megközelítéssel. A 13. havi illetményekről mindenkinek más jut az eszébe. Attól függően, hogy az ismeretségi körben van-e érintett. A manapság leggyakrabban előkerülő téma a 13. havi fizetés a közszférában és 13. havi nyugdíj. Rengeteg nyitott kérdés merül föl ezekkel kapcsolatban. Az egyik, hogy miért mindig ezek vannak terítéken? Nyilván azért, mert ezek kifizetés a központi költségvetésből történik. A versenyszférában is előfordulnak 13.havi juttatások valamilyen formában, de az senkinek a szemét nem szúrja, mert az nem a nagy közösből kerül kifizetésre.

Elsőként nézzük a közszférát. Itt ugye nem arról van szó, hogy jutalmat osztogatnának. Bizonyos elméletek szerint ez a pénz azért jár, mert réges-régen valamikor heti elszámolásban kaptak fizetést a köz szolgái. Amikor áttértek a havi elszámolásra, akkor úgy határoztak, hogy négy havi bér felel meg az egy havi illetménynek. De mivel vannak olyan hónapok, amik öt hetesek, így az ezekből fennálló maradékot összesítették, és 13. havi fizetésnek keresztelték. Ha ez így van, akkor teljesen korrekt megoldásnak tűnik a dolog. A hibát akkor követték el, amikor nem építették bele a 13. havi fizetést a 12 hónapba. Ezzel elejét vethették volna annak, hogy mindenki negatív felhangokkal szóljon a 13. havi illetményről.

Másodikként itt van a 13.havi nyugdíj. Ennél persze nem lehet logikus érvekkel alátámasztani, a jogosságát, mivel ez egy ajándék. Bizonyos nézőpontból pedig fizetség a nyugdíjasok szavazatiért. Tehát úgy is fogalmazhatunk, hogy korrupciós pénz. Persze aki kapja, az úgy gondolja, hogy ez jár neki, mint ha mindig is kapták volna. De sajnos nem ez nem így van. Meg kell jegyeznem, hogy van olyan nyugdíjas ismerősöm, aki azt mondja, hogy inkább vegyék el ezt a pénzt, mint hogy mindig, mindenhol azt kelljen hallgatni, hogy a nyugdíjasok így, meg úgy. Azt is megértem, hogy sokan ragaszkodnak hozzá, mivel mégis csak ingyen pénzről van szó. Elméletileg ingyen pénzről. Persze ez nekünk nagyon sokba kerül.

Tehát adott két vitatott juttatás, amivel egy gazdasági válság idején foglalkozni kell. És a mi politikai elitünk mit csinál? Kiválasztja a legrosszabb megoldást. Akinek járna, attól elveszi, akinek pedig nem járna, annak ad. Vagy csak én vagyok rosszul bekötve.